Banos János: Kilincs

A szeretet nem egyenlet
mit meg lehet oldani
Egyenlő a szeretettel
az Istenből valami

Végletek viszonya
a véglegesség párhuzamával
A lét örök szigora
szemben önmagával

A szeretet mint a gyermek
bömböl szipog tehetetlen
Nem tud mit kezdeni
régóta az emberekkel

A szeretet mint a szó
tömege van de súlya nincs
A szeretet nem megoldható
Az ajtón egyetlen kilincs

József Attila: Áldalak búval, vigalommal

Áldalak búval, vigalommal,
féltelek szeretnivalómmal,
őrizlek kérő tenyerekkel:
búzaföldekkel, fellegekkel.

Topogásod muzsikás romlás,
falam ellened örök omlás,
düledék-árnyán ringatózom,
leheletedbe burkolózom.

Mindegy szeretsz-e, nem szeretsz-e,
szívemhez szívvel keveredsz-e, -
látlak, hallak és énekellek,
Istennek tégedet felellek.

Hajnalban nyujtózik az erdő,
ezer ölelő karja megnő,
az égről a fényt leszakítja,
szerelmes szívére borítja.

Szentmihályi Szabó Péter: Köszönöm

Köszönöm, Uram, ezt a halk zenét,
az éjszakai friss levegőt, a csendet,
köszönöm, bárhogyan is – az életemet.
Tanú lehettem a végtelen egyetlen röpke pillanatában:
kipillanthattam a gyorsvonat ablakain.

Köszönöm, hogy éltem.
A füveket, madarakat,
a folyókat, tengereket,
testvér-embereket és testvér-könyveket,
a templomokat és menedékhelyeket.

Köszönöm a Helyet és az Időt.
Köszönöm, hogy engedtél vétkezni ellened,
próbaidőre bocsátottál, s látod,
a nevedben énekelek.
Köszönöm, bárhogyan is – az életemet.
Köszönöm anyámat, apámat,
feleségemet, gyermekeimet,
barátaimat, ellenségeimet,
köszönöm, hogy most is Veled lehetek.
Látod, Neked énekelek.
Köszönöm, bárhogyan is – az életemet.

Banos János ezen versét nagyon régóta ismerem, s nagyon kedvelem is. A "Ne mondj le semmiről" című 1974-es, akkori fiatal-kezdő költőket bemutató kötetből ismerem.(Kemenczky Judit és Spiró György neve
lehet még jobban ismert innen.)
József Attila eme versére barátnőm hívta fel a figyelmem, miután megnézte-hallgatta az "Én, József Attila" című musicalt. Mint sok irodalomszerető tizenéves, annyi idősen én is olvastam József Attila verseit, de valahogy ez az igen jól ismert vers mégis elkerülte a figyelmem. A magyar irodalom szerelmes versei közt fontos helyet kap. Ez egy csodálatos vers, felhasznált motívumkincse-szavai nagyon-nagyon gazdag, s rövid egységben teljességgel fejez ki, szólaltat meg sok fénylő emberi érzelmet is.
Szentmihályi Szabó Péter itt ismertetett versére pedig ezen az oldalon, itt, M_Marietta hívta fel a figyelmem, amikor egyik naplóbeírásomhoz hozzáfűzte. Ez is mondanivalójában egy teljességre törekvő, csodás költemény az emberi létről, hálát adva Istennek.
E három verset azért hoztam így egyszerre mert valahogy megszólítottak, s el is csodálkoztam kicsit rajtuk.
Az utóbbi időben valahogy kicsit összekapcsolódtak bennem, a régről ismert Banos, s most az újabban olvasott-megismert József A. és Szentmihályi költemények.
E három vers itt szépségében erősítse, egészítse ki egymást!

Kedves bejegyzésolvasók, ti is leljétek elcsodálkozó-elismerő-léleksimogató örömötök a fentebbi költeményekben.

Tekintsd meg PVeronika adatlapját »

Hozzászólások


M_Marietta_

  • Dátum 20/12/2018 14:22
Még szeretettel osztom meg ezt a verset is!

Túrmezei Erzsébet - TÉL

Fáznak már az erdők.
Üde lombruhájuk
sárgán földre pergett.
Hallottam, az águk
éjjel hogy’ didergett.
Fáznak már az erdők.

Milyen jó az Isten!
Szánva tekint rájuk.
S fehér takaróval:
betakarja őket
lágyan hulló hóval.
Milyen jó az Isten!

Fáznak már az árvák,
szegény elhagyottak.
Ki rak tüzet nekik?
Sivatag utcákon
fagyos szél fúj végig.
Fáznak már az árvák.

Milyen jó az Isten!
Emberszívekben gyújt
meleg tüzet, lángot:
védő szeretetet,
megsegítve szánót!
Milyen jó az Isten.

M_Marietta_

  • Dátum 20/12/2018 14:21
Köszönöm PVeronika a léleksimogató verseket!
Úré minden köszönet és dicsőség! Köszönöm a kedves megemlítést!

Nekem is kedvessé vált Szentmihályi Szabó Péter verse - Köszönöm

Köszönöm, Uram, ezt a halk zenét,
az éjszakai friss levegőt, a csendet,
köszönöm, bárhogyan is - az életemet.
Tanú lehettem a végtelen egyetlen röpke pillanatában:
kipillanthattam a gyorsvonat ablakain.

Köszönöm, hogy éltem.
A füveket, madarakat,
a folyókat, tengereket,
testvér-embereket és testvér-könyveket,
a templomokat és menedékhelyeket.

Köszönöm a Helyet és az Időt.
Köszönöm, hogy engedtél vétkezni ellened,
próbaidőre bocsátottál, s látod,
a nevedben énekelek.
Köszönöm, bárhogyan is - az életemet.
Köszönöm anyámat, apámat,
feleségemet, gyermekeimet,
barátaimat, ellenségeimet,
köszönöm, hogy most is Veled lehetek.
Látod, Neked énekelek.
Köszönöm, bárhogyan is - az életemet.

Isten áldása legyen PVeronika és többieken, kedves Testvérek életében is!