Két kedves kis költemény

Szentmihályi Szabó Péter: Kicsi szívem

Kicsi szívem kicsit ér,
mégis minden belefér,
belefér a nagyvilág
belefér a rügyes ág,
belefér a kerek ég,
sivatagban a tevék,
hajókkal az óceán,
labdával a kisleány,
erdő alján suta nyúl,
a farkas, ha lelapul,
kicsi szívem kicsit ér,
a fájás is belefér,
belefér a temető
búcsút intő keszkenő,
mély ránc a homloko(d)mon
belefér, ha akarom.
Jaj, hogy is van, hogy te nem
kopogtatsz a szívemen?

Csinálok én ott helyet,
puha ágyat is vetek,
betakarlak felhővel,
elringatlak szellővel,
szegény szívem megdobban,
megcsókollak álmodban.
Kicsi szívem kicsit ér,
neked adom semmiért.

Weöres Sándor: Kék a hajnal

Kék a hajnal, kék,
harmat hinti még.
Éledező tarka mező
tavaszi csokra szép!
Kék fönn az ég!
Kék fönn az ég!
Tavaszi szellő fújja hátunk,
ragyog a kikelet, örül a lég!

Nóta, meg ne állj,
szállj te, szállj te, szállj!
Fütty kanyarúl, arc kipirúl,
szapora móka vár!
Zeng, zsong a táj!
Zeng, zsong a táj!
Viola-kedvünk, szöcske-lábunk,
röpül a cinege, dalol a száj!

(Ma olvastam Weöres Sándor ezen kedves kis versét, nagyon megtetszett! Igaz, a kora tavasz kicsit várat magára, de biztos, akik elolvassák ezt a kis költeményt, megélhetnek még pluszban néhány derűs percet a napjukban. Igen, öröm lehet mindannyiunknak, ha "örül a lég!". A Szentmihályi Szabó verset is néhány hónapja olvastam először, nagyon megfogott. "Kicsi szívem kicsit ér, mégis minden belefér....." )

Tekintsd meg PVeronika adatlapját »

Hozzászólások