Sík Sándor: Búzavirág

Jó volna lenni búzavirág-módra:
Ülni tövemen csendességgel,
És napra, rétre, aratókra
Rámosolyogni halkan, kéken,
Békességgel.

Ne lenne közöm semmi, semmi
Tevés-vevéssel, hangossággal:
Csak lenni, szépen, csendben, lenni,
És dicsérni a boldog Istent
Boldogsággal.

Tekintsd meg PVeronika adatlapját »

Hozzászólások


PVeronika

  • Dátum 25/04/2019 20:27
Kedves _M_mosoly_! :) Köszönöm kedves hozzászólásod!
Igen, jól mondod, tényleg aranyos, kedves s értékes ez a kis költemény.
Mind többször arra kellene figyelni az életünkben, hogy a "boldogságunkat" megőrizhessük
a JóIsten közelében, őrá figyelve. Őbenne megállhassunk, megerősödhessünk.
Az egyszerű s felszabadult boldogság mindinkább ott lehessen a lelkünkben, szívünkben az egész életünk alatt.
Meg-meg küzdve dolgokkal, s át-át hidalva..............az örömtől, az elfogadástól, a boldogság belső magjától
kevesebbet távolodjunk el.
Nekem most úgy ezek a dolgok jutottak eszembe e vers kapcsán.
Valóban nagyon szép a vers utolsó két sora: "És dicsérni a boldog Istent boldogsággal."