igények... és pofonok?

"-Te mit keresel egy férfiben? - kérdezte a nőtől a vele szemben ülő férfi.
A Nő egy pillanatra meglepődött, majd így felelt: - Tényleg tudni akarod?
-Igen! – mondta a férfi.

- Normál esetben, egyedülálló nőként, azt kérhetném a férfitől, amit egyedül nem tudok létrehozni, megélni, megteremteni.
Nézd, felelősségteljes felnőtt életet élek.
Fizetem a számlákat, háztartást vezetek, bevásárolok,a gyerekeimet nevelem.
Mindezt egy férfi segítsége nélkül.

Így jogosan kérdezhetném: Mit hozhatsz te az életembe?
A férfi ledermedt, az arcán látszott, hogy egyből a pénzre gondol.
A nő ráérezve erre, elébe ment: - Nem, nem a pénzre gondoltam, annál sokkal többre.

Vágyom a férfira, aki életem minden területén a tökéletességre ösztönöz.
Akitől megkaphatom az érzelmi biztonságot.
Aki nem csak a testemet stimulálja, hanem a lelkemet és az elmémet is.
Arra az érzéki férfira, aki megérti, min megyek keresztül nőként, de elég erős ahhoz, hogy védelmezni,ápolni tudjon.
Akarom a férfit, akit tisztelni tudok, mert a helyén van.
Nem a tökéletest keresem, és végképp nem azt, akivel felszínesen élünk egymás mellett.
És, hogy miért nem?
A válasz pofon egyszerű, mert rövid az élet..

- Sokat kérsz!- mondta a férfi.

- Sokat érek! -válaszolta a nő."
Forrás: Fb
Vitaindítónak...

Tekintsd meg timola adatlapját »

Hozzászólások


timola

  • Dátum 26/05/2019 21:16
Fenyo, Ujratervezes: köszönöm szépen a hozzászólásokat.

Abigél mi alól volt kivétel? nem teljesen értettem...:)

Ujratervezes

  • Dátum 26/05/2019 10:19
Bocsánat, egyetlen kivételt találtam a szavai alapján: Abigélt. De ő is inkább egy nagyon okos és fortélyos nő volt.

Ujratervezes

  • Dátum 26/05/2019 09:41
Timola, köszönöm a pozitív visszajelzést, örülök, hogy nem csak én látom így.

Ujratervezes

  • Dátum 26/05/2019 09:38
Fenyo, azért ne áltassuk magunkat, legyünk őszinték: az ember nem azért keres társat, hogy valakit szolgálhasson! - már bocsánat, ha lerántom a szenteskedő leplet, de szerintem nem érdemes túllőni a célon. Ezt még a hit legnagyobbjairól sem állítja a Biblia.
Én azt hiszem, hogy ha a "szeresd embertársadat, mint magadat", illetve a "ne csak a magad hasznát keresd, hanem a másikét is" szerint tudunk párkapcsolatban élni, akkor már jók vagyunk. Persze van még magasabb mérce, de addig nem érdemes felállítani, amíg ezt meg nem ugrottuk...

fenyo

  • Dátum 25/05/2019 22:03
timola,
Nagy valószínűséggel értelek. És mint láttad, nem is írtam a nevedet a hozzászólásom elé, mert szántam mindenkinek, aki olvasta, és az általad visszaidézett mondatba behelyettesíti magát. Azért írtam meg, mert egyetértve előbbi bejegyzéseddel, igen, "a környezeti impulzusok észrevétlenül beépülnek a sémáinkba", és erősen hatnak ránk és "sokszor munka a felfedezésük/semlegesítésük is...."

és azért írtam meg, mert úgy gondolom, sok hívőnél is az zajlik le amit felvázoltam.

timola

  • Dátum 25/05/2019 18:26
Fenyo: nem az én mondatom volt - csak emlékeztetőül, halkan mondom. Sőt, valószínűleg nem is keresztény.
A kérdés az, hogy mennyire vagyunk a világi gondolkodás hatásának tudatában... Merthogy a környezeti impulzusok észrevétlenül beépülnek a sémáinkba, sokszor munka a felfedezésük/semlegesítésük is....

fenyo

  • Dátum 24/05/2019 20:38
javítás:
Tehát Jézus azt kéri tőlünk, hogy ne a vágyakozás legyen* életünk előterében, hanem a szolgálat.

fenyo

  • Dátum 24/05/2019 20:28
"Vágyom a ......ra, aki életem minden területén a tökéletességre ösztönöz"

Ok. Akkor nézzük ezt a vágyakozást. /Ha jól emlékszem a korábbiakra, és szabad behelyettesítenem, akkor a pontozott vonalra a FÉRFI szót gondoltad oda./
Tudod, hogy hány száz ilyen mondatot lehetne írni? Csak egy ember is több tucat olyan mondatot tudna mondani ami úgy kezdődik:vágyom egy férfira/nőre aki ….. és itt jönne a variációk szinte végtelenje.
És tudod mi szokott rosszul elsülni az életben?! Az, amikor vagy rosszul kezdünk valamit, vagy rosszul fejezzük be. Elgondolkozva a mondatodon lenne egy szerény javaslatom a mondatod alábbiak szerinti kijavítására.
Nézzük az elejét. Ki kellene cserélni „vágyom” szót pl. arra, hogy „szolgálom”. Tehát a mondat így hangzana: Szolgálom a …..t aki életem minden területén a tökéletességre ösztönöz. Bibliai értelmezésem szerint ide nyugodtan be lehet helyettesíteni a NŐ szót is.
Tehát, - szintén bibliai értelmezés szerint – a kiindulási mondattal az a baj, hogy az ÉN központú.
Ezzel szemben a „szolgálom a férfit/nőt ….”, társ központú! És emellett van egy nagyon lényeges járulékos haszna (- több járulékos haszna is van, de témánkhoz most ezt emelem ki)!
Szeretnél tökéletesedni, ugye bár. A dolog úgy áll, hogy ez akkor megy a legjobban, ha minél inkább a krisztusi magatartást követjük. A nagy járulékos haszon ebben az, hogy a fejlődés a tökéletes felé százszor jobban megy a szolgálatba „öltözve”, mint a vágyakozás közegében. Ha nem tévedek, az Úr Jézus nem nagyon használta azt a szót, hogy „vágyom”. Talán csak egyszer, akkor se mondta ki direktbe vágyát, inkább csak sejtjük, hogy mint földi ember, Ő is borzongott a haláltól, amikor azt mondta: „… Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.”
Tehát Jézus azt kéri tőlünk, hogy ne a vágyakozás életünk előterében, hanem a szolgálat. Csodálatosan meg is fogalmazza ezt (több evangélium vissza idézi szavait):”Közöttetek azonban ne így legyen. Ha valaki közületek nagy akar lenni, legyen a szolgátok, és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája. Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, HANEM HOGY Ő SZOLGÁLJON, és életét adja váltságul sokakért.” Márk 10:43-45 / Máté 20:26-27
És akkor nézzük a „végét”. Nagy feladat és egyben nagy rejtély is ez a tökéletesség.
Itt fel lehetne tenni a kérdést, hogy milyen tökéletességre gondolsz. Szeretnél netán okosabb, műveltebb, vagy netán sikeresebb lenni a munkádban? Lehet erre is törekedni. A kérdés megint csak az, mit vár el tőlem Jézus. Vagy neked más célod van az életeddel? Saját magad feljebb tornázása, vagy a társad feljebb emelése? Nem elhanyagolandó kérdés!
Persze joggal mondhatod, hogy nem ezekre gondoltál. Te a keresztényi/keresztyéni élet terén törekedsz a tökéletességre. Ez jó .. úgy legyen. Viszont, szerény véleményem szerint, elvileg ennek működnie kellene egy férfi vagy nő ösztönzése nélkül is. Van, előttünk járó több kiváló személy, kimagaslóan pedig egy. Aki a Máté evangéliumban ezt mondja: „Ti azért legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.”
Van azért sok elgondolkodni való ezen a mondaton!
Bár, nem akármilyen feladatra hív Krisztusunk ebben a szakaszban. Adakozás, önzetlen segítség, tartsd oda másik orcádat is, szeresd ellenségedet, imádkozás a téged üldözőkért. Egyet is nehéz teljesíteni, nemhogy az összest.
Jézus viszont a fenti igében törekvést, bizalmat és mindenekelőtt hitet kér tőlünk. Pontosan tisztában van azzal, hogy sose lesünk tökéletesek. Ha bárki, bármikor is elérné a tökéletes állapotot, akkor nem lenne szükség a kereszt áldozatára.
Az 5. fejezet törvény magyarázatánál, szerintem Jézus arra tanít minket, hogy a tökéletességre törekvésben elsődlegessége van a szolgálatnak és áldozat vállalásnak.
Ezért a kiinduló mondatunk másik variációja – mikor is a végét korrigáljuk -, talán így hangzana:”Vágyom egy férfi/nő után akit életem minden területén szolgálhatok és akiért áldozatot hozhatok”.

timola

  • Dátum 24/05/2019 12:38
Újratervezés: nagyon helyénvaló, amiket írtál. Keresztény körben kb ez a minimum szint.
De a beszélgetést indító szöveg világi gondolkodást körvonalaz.

Azért (is) gondoltam felvetni, mert világban forgolódunk, és a "kosz" ragad... Könnyen beszennyezi szellemünk, lelkünk, leveszi a figyelmünk a
"Filippi 4:8 Továbbá, Atyámfiai, a mik csak igazak, a mik csak tisztességesek, a mik csak igazságosak, a mik csak tiszták, a mik csak kedvesek, a mik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok" üzenetéről.

Ujratervezes

  • Dátum 24/05/2019 10:36
Szerintem is számít az életkor.
Huszonévesen az ember még sok esetben naiv, tapasztalatlan, ugyanakkor energikus, lelkes és kicsit még idealista.
Aztán ahogy telik az idő, a nem reális elvárások, a valóságtól elrugaszkodott eszményképek lassan szertefoszlanak, és marad a csupasz valóság annak minden szépségével és nehézségével.
Ha "szerencséje van", akkor időközben megtanulja a kompromisszumkészséget - már ha van kivel. Enélkül lehetetlen párkapcsolatban élni. Az alkalmazkodókészség kulcs dolog szerintem.
Képzeljünk el egy férfit és egy nőt, akik teljesen más háttérből jönnek, más az eddigi életútjuk, más a hobbijuk és igényük, de szimpatikusak egymásnak. A kérdés csak az, hogy van-e hajlandóság bennük egymás igényeit, életstílusát tiszteletben tartani, bizonyos mértékig alkalmazkodni ahhoz, illetve kialakítani egy közös életvitelt.

Emellett pedig ne felejtsük el, hogy az élet más-más lapokat oszt személyenként. Sajnos nem mindenki él boldog párkapcsolatban, sokaknak pedig csak ez az egy cél lebeg a szemük előtt: "ha meglesz a társam, akkor boldog leszek".
Egyáltalán nem biztos. Nagy igazság, hogy aki egyedül nem boldog, az párkapcsolatban sem lesz az.

"Így jogosan kérdezhetném: Mit hozhatsz te az életembe?"
Ez a kérdés számomra egy cinikus és kissé kiábrándult nő megnyilvánulását takarja, aki már egyedül is boldogul az életben, eltartja magát, neveli a gyerekeit, egy kapcsolat számára szinte már nyűg lenne. Máshogy megfogalmazva a kérdést: Miért lenne nekem/-ünk jobb, ha velem/-ünk élnél?
Kissé megalázó szerintem egy férfinak ilyet mondani. Továbbá hiányzik a tisztelet, ami az utolsó bekezdésben még szóba jön.
(A cinikus fogalma a wikiszótár szerint: "Csalódottan lenéző (személy), aki nem hisz az emberi jóságban és őszinteségben, kiábrándult és ezért bizalmatlan.").

"Vágyom a ......ra, aki életem minden területén a tökéletességre ösztönöz"
Szerintem ez nagyon eszményi megközelítés, és egy idealista felfogást tükröz. Olyan ábrándféle, ahol egy egy megfoghatatlan pozitív tulajdonságokkal bíró fantomot próbál (ideális) testbe varázsolni. Ugyanaz, mint a férfiaknál, csak fordítva. (Ott egy tökéletes testbe szeretnénk ideális lelket lehelni)...
Amíg az elképzelés eszményképe nem társítható vagy közelíthető egy konkrét személyhez, addig ezek a valóság dimenziójában értelmezhetetlen definíciók, ugyanis nem egy eszményképpel fogsz ismerkedni, hanem egy valóságos személlyel...

"aki megérti, min megyek keresztül nőként"
Sajnos ez a mondat szolgál alapjául a hisztinek, érzelmi zsarolásnak, illetve manipuláció tárgyát tudja képezni.
A nőnek meg kell érteni, hogy a férfinak is vannak érzései, csak egy igazi férfi nem hagyja magát pusztán az érzésektől vezéreltetni. Olyan dolog ez, amit az érzékenyebb lelkű férfiaknak tanulni kell - szerintem a nők is jobban értenék a férfiakat, ha ezt ők is gyakorolnák. A lelkiviláguk pedig kiegyensúlyozottabb lenne.

"Akarom a férfit, akit tisztelni tudok, mert a helyén van."
Ebből az következik, hogy addig nem tud tisztelni egy férfit, amíg (az élet minden területén) nincs a helyén - csak halkan jegyzem meg, hogy ez kimeríti a "tökéletes" fogalmát.
Értem én a vágyat, hogy egy "helyén lévő férfit" szeretne, de tisztában kell lenni azzal, hogy a tisztelet nem ott kezdődik, ott csak kiteljesedik.
Szerintem valahogy így kéne működnie:
1. Az emberi méltóság tisztelete: Tisztellek csupán azért, mert ember vagy. "Mindenkit tiszteljetek" (1. Péter 2:17)
2. Keresztényeknél: tisztellek, mert Isten gyermeke vagy.
3. Tisztellek, mert férfi vagy/nő vagy: tisztelem a férfi méltóságodat, női méltóságodat.
4. Csak az utolsó pont a kiérdemelt tisztelet, amikor valaki a jellemével, viselkedésével váltja ki valakinek a tiszteletét.
"A kedves asszony megtartja a tiszteletet" (Péld. 11:16.)
Egy férfinak különösen fontos, hogy tiszteljék. A tisztelet hiánya nagyon sok kapcsolatot keseríthet meg.
Nem érdemli meg a 4. pontot társként, férfiként? Akkor kezdd az 1-3. ponttal. Ő is sokkal jobban fog tisztelni téged.

timola

  • Dátum 23/05/2019 21:54
Aki így fogalmaz:

"Vágyom a ......ra, aki életem minden területén a tökéletességre ösztönöz"

vele mi a helyzet szerinted?

fenyo

  • Dátum 23/05/2019 21:47
Nem teljesen.
Ott, még nincsenek ennyire előtérben az igényeink, elvárásaink
Sokkal elfogadóbbak vagyunk; legalábbis az elején ... vagy talán még később is a kapcsolat folyamán.
De amikor már egy második v. harmadik kapcsolatba kezdenénk, ott már többet gondolkozunk(!), mérlegelünk. És azt kell hogy mondjam, hogy itt a nők mérlegelnek, vacillálnak többet. Ez nem feltétlenül negatív, de én úgy látom így van.

timola

  • Dátum 23/05/2019 21:30
fenyo: köszönöm, ez megérintett ... :)
hálás köszönetem...
Egyetértünk.

Huuu, ez most kezd izgalmassá válni ...

Csalódás előtt nem tökéletest várunk?

fenyo

  • Dátum 23/05/2019 21:16
timola,

„Csalódás után már csak a tökéletes elfogadható ... Hogy is van ez?” - kérdezed

Megpróbálok válaszolni.
Meglátásom szerint sok egyedül lévő ember gúzsba köti magát.
Emberi esendőségünkből kifolyólag – mondhatni, természetszerűen –bekövetkezik a kor előrehaladtával hogy biológiailag érzékenyebbek leszünk. Persze életünk folyamán vannak időszakok, amikor ezt nem igazán érezzük így, és ugyanakkor ezen lehet is tompítani tudatos hozzáállással, és tréninggel. Az Isten igéjén való elmélkedés is egyfajta tréning a számunkra. A tréning kifejezést szerintem nem kell pejoratívan értékelni.
Felnövekvésünk alatti (és későbbi) szocializációnk, majd minden más környezeti tényező, nagyon erős hatással van ránk, arra nézvést, hogy mit várunk el az élettől, az életünktől. Mindezek a hatások legtöbbször egyfajta vágányra állítják jövőnket. Tudom, ilyenkor szokták mondani: … ááá …ne hagyd már ki az Isten megváltoztató erejét. Természetesen nem hagyom ki, … csak azt mondom, hogy mi sokszor nem tudunk együtt működünk az Istennel ezért, frusztrációink, pszichotraumatikus történeteink, vágányra állítanak.
Más megközelítésben sok szemléletes példát lehetne mondani; ha valaki pl. lefordítaná egy trópusi „elszigetelt” törzseknek a mi napló „vitáinkat” könnyen meglehet, hogy kinevetnének v. akár ostobának tartanának minket. Na nem az Úr Jézushoz való ragaszkodásunk miatt, hanem bizonyos haszontalan berögzöttségünk miatt. Bele vagyunk kényszerülve a társadalmunk és a magunk által támasztott igényekbe. Ebbe szorosan beleintegrálódtak párkapcsolati tapasztalataink is, melyek nagyon erősen hatnak ránk, akár bevalljuk, akár nem. Oly annyira erősen, hogy sok esetben nem tudja az Isten igéje se kiszorítani. Persze, közben vallást teszünk (itt is) az Úrról, a megváltóról és mindenről ami a bibliában van, csak közben azért „könyörgünk”, hogy bárcsak minden vágyunk teljesülne. Egyfajta fordított keretet szeretnénk, ahol a mi keretünkbe illeszkednek bele a világ dolgai, és persze a másik ember, vagy akár még az Isten néhány csodája is. Nem félre értés, akarjuk mi az Istent, csak(!) „mellesleg” adja már meg az egészséget, a jó munkát, karriert és egzisztenciát, a szép családot nagyszerű gyerekekkel, házat, autót … és nem utolsó sorban egy majdnem tökéletes társat, (aki azért nem nő a fejem fölé, és lehetőleg teljesíti elvárásaimat).
Persze némi engedményt azért teszünk, … nem kell mindennek tökéletesnek lennie, de a komfort zónánkat ne törje át. Tudjuk, hogy leendő párunk se lesz tökéletes, de szorongásaink, kényelmünk, vágyaink, világnézetünk (– mint bal v. jobb, szociális, konzervatív, demokrata v. liberális –), netán egészségi állapotunk miatt létrehoztunk egy bennünket körülvevő burkot, amin nagyon nehéz keresztül hatolni.
Az eredmény, hogy gúzsba kötöttük magunkat. (Hosszan lehetne még a témát elemezni.)

Mesterünk viszont ezt mondta:”Így szólt akkor Jézus azokhoz a zsidókhoz, akik hittek benne: Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.” János 8:32

timola

  • Dátum 23/05/2019 19:52
Lacc48:

"Az már eleve nem jól indult, hogy a nő felteszi ezt a csúnya kérdést - "Mit hozhatsz te az életembe?" Ez bárkit elbizonytalanítana.
Inkább helyesebb lenne azon elgondolkodni, hogy mivel tudnánk egymás életét szebbé tenni?"

Valószínűleg előtte végig kellene gondolni, hogy mit jelent az adott helyzetben a" „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták." (Máté 7,12)

timola

  • Dátum 22/05/2019 23:03
... szóval, bízzuk magunkat a kegyelmére :)
Köszönöm, hogy kifejtetted gondolatod, fenyo.

Egy kicsit elkanyarodtunk az eredeti témától... menjünk vissza, jó?
Azt írtad:
"... egy csalódás után a legtöbben begörcsölnek, és a hozzáállásuk a következő lesz: csak a „tökéletes” jöhet számításba. ... De az után a bizonyos (korábbi) csalódás -vagy bárhogy is hívjuk – után, olyan magasra kerül a léc, hogy szinte átugorhatatlan. És miért?? Mert már nem akarunk újra veszíteni! Mert már sok veszteni valónk van."

Csalódás után már csak a tökéletes elfogadható ... Hogy is van ez?

fenyo

  • Dátum 22/05/2019 19:06
timola,
(Általában igyekszek világosan és tömören fogalmazni, persze nem mindig sikerül.)
Úgy gondolom, hogy amikor valami bűnt követünk el, akkor nem biztos, hogy szerencsés szóhasználat úgy fogalmazni, hogy letértem az Úr útjáról. Mert ha konzekvensek vagyunk az állításodhoz, akkor azt kell mondjuk, hogy nap mint nap letérünk az Isten útjáról. Én inkább ezt arra az esetre hagynám meg, ha valaki megtagadja az Atyát, megtagadja Fiát, vagy értünk vállalt áldozatát. Ezért írtam, hogy nem célszerű úgy definiálni, hogy aki ezt v. azt teszi az letért a jézusi útról.

Én azért fenntartanám azt, hogy folyton elkövetünk különböző bűnöket, - természetesen nem mindenki mindig ugyanazt, .. - ami nem felmentő tényező. Az hogy esetleg – az Isten kegyelméből – egy-két bűn nem jön elő az életemben, nem jelenti azt, hogy nem tartoznék bele a bűnösök (mindenkire kiterjedő) csoportjába. Ezért szerintem nyugodtan, általánosan is megfogalmazható, hogy mindig, mindenben megszegjük az Úr parancsát.

A többi gondolatoddal maximálisan egyetértek.

timola

  • Dátum 22/05/2019 19:06
Fenyo: nem nekünk kell definiálni, az Ige a mérce. A lelkiismeretünk pedig jelez, feltéve, hogy engedelmeskedünk, nem nyomtuk el korábban.
Csetlünk-botlunk, így igaz. Csak nem mindegy, hogy megtérünk, ha megértjük, hogy vétkeztünk, mint Dávid, vagy hárítjuk a felelősséget, mint Saul.. . Láthatjuk, a végkifejlet mennyire más kettejük esetében, pedig szinte ugyanúgy indultak.

Én nem mernék mindenkire érvényes kijelentést megfogalmazni, márcsak ezért sem (megszegjük, mindenkor, mindenben).
Az útjaink csak az Úr érti, szívünkbe is csak Ő lát bele.

fenyo

  • Dátum 21/05/2019 21:59
Kedves timola,
Természetesen, én is különbséget teszek világi és Krisztust követni igyekvő között. Ez valamennyire magától értendő. Megjegyzéseimben is a „mi körünkről” szoktam gondolkodni elsősorban. De ugye nem mondok nagy újdonságot, ha azt állítom, hogy sok esetben, sok-sok hitetlen, életével és tetteivel megszégyenít sok (-mellkasát veregető-) hívőt.
Hogy a világiak szeretete mennyire agapé szeretet vagy nem, abba most nem belemerülnék nagyon bele; annyit viszont megtapasztaltam életem alatt, hogy jó néhány világi sokkal jobban (- hogy ilyen összefoglalóan fejezzem ki -) csinálja ezt a szeretet műfajt. Mi (hívőségünket „ünneplők”) meg a fasorban se vagyunk sok esetben.

Előre bocsánatot kérek, de a 2. pontodnál felnevettem.
„2. ha nem világi, akkor nem fordulhat elő, hogy kihasználja a másik felet.” Ezt ugye viccnek szántad!! … Jaaa …., hogy az ige szerint összeegyeztethetetlen. Természetesen. Mint ahogy ezer más dolog is összeegyeztethetetlen az Úr parancsával. Mégis megszegjük.
Teljes mértékben egyetértek veled, hogy nem lehet (NEM IS LENNE SZABAD!) kétfelé sántikálni. De megtesszük. Mindenben és mindenkor.
„Így, ha valaki kihasználja a másik felet, nekem ez egyenértékű avval, hogy letért a jézusi útról ....”
Ez a mondatod nekem így nem elég egzakt. Röviden. Hogy mely bűnöknél, vagy hány bűnnél, vagy a bűn milyen mértékénél áll be az, hogy az ember letért a jézusi útról, azt szerintem így nem célszerű, és nem lehet definiálni.

timola

  • Dátum 21/05/2019 21:32
fenyo: én különbséget tennék a világi személy és Jézust szerető - Neki engedelmeskedő - férfi/nő között.
Semmiképpen nem mosnám össze a két csoportot.

1. Ha világi, nem várható el tőle az agapé szeretet (az tenné képessé arra, hogy másik fél érdekeit sajátja elé helyezze)
2. ha hívő, akkor nem fordulhat elő, hogy kihasználja a másik felet. Ezt összeegyeztethetetlennek tartom a hívő mivolttal...
("… feláldozni valami komolyabbat magunkból? Különösen úgy, ha közben a másik még ezt ki is használja? Na, ez abszolút nem megy a mai, mi világunkban. Ilyenkor ugye így szoktunk fogalmazni: hívő vagyok, de balek nem!")

Nem lehet két úton sántikálni: vagy engedelmeskedsz Jézusnak, vagy magyarázod a "bizonyítványt", hogy mért van "felmentésed" a szeretet törvénye alól.
Így, ha valaki kihasználja a másik felet, nekem ez egyenértékű avval, hogy letért a jézusi útról ....
Van ilyen, ajjajjj, de még mennyi!!! Ez az esetek többségében konkrét árulás .... Mindenképpen rendezni kell a későbbiekben.

És olyan is van, aki ugyan nem ismeri Jézust, de lelkiismerete, erkölcsössége visszatartja attól, hogy kárt okozzon annak, akit - állítólag - szeret(ett), akivel közös gyermeke(ke)t vállalt; közös múltjuk megtagadására képtelen. Ilyen esetben is sérülnek az érintett személyek, mégis könnyebb a kapcsolattartás és a közös ügyek intézése. Szerencsére láttam ilyet is.

timola

  • Dátum 21/05/2019 20:43
kovacsadammate:

"Éppen ezért nem értek egyet azzal, amit legutóbbi nekem címzett írásodban írtál:
"Beérem avval, hogy néhányan hozzáfűzték gondolataikat.""

Nem kell egyetértened. Ez részemről énközlés volt, s mint ilyen, független bárki véleményétől. Tiédtől is.

"Annak viszont örülök, hogy végre leírtad a saját álláspontodat. Úgy vélem, ezzel kellett volna kezdeni, mert így lettek volna egyenlőek a feltételek. Ha Te "vitaindítónak" szánod a bejegyzést, akkor fogalmazz meg egy álláspontot, amire tudunk reagálni."

Nem kell leírnom előzetesen a véleményem, ha azt feltételezem, hogy befolyásolná másokét.
Lehet úgy reagálni, hogy nem ismert a naplóindító véleménye.
Egyébként sem értem, mért az a szabály a jó, amit te gondolsz annak ...

Te írod:
""szimpátiát a legritkább esetben vált ki..."
Hadd kérdezzek ugyancsak... Miért kellene szimpátiát kiváltania egy-egy álláspontnak? Én azért fogalmazzak meg a saját álláspontomtól eltérő véleményt, hogy másnak szimpatikus legyen? Ez a "KÖZGONDOLKODÁS"?"

Kár volt kiemelni a félmondatom a szövegkörnyezetéből ....
Ezt írtam: "Egyetértek Barzil-al, kötekedsz. Értem én, hogy ez is a kapcsolódás egy formája, de szimpátiát a legritkább esetben vált ki. Ha rám hallgatsz, evvel óvatosabb leszel a jövőben ...."

Nem álláspontról beszélgetünk ugyanis, hanem attitűdről ...
A különbséggel tisztában vagy.

kovacsadammate

  • Dátum 21/05/2019 13:01
Kedves "timola",

Örülök a válaszodnak, úgy néz ki, végül sikerül elindítanom Téged egy diskurzusra törekedő úton.

Nem látok mindenben problémát, van, amit én magam is el tudok fogadni. Azt viszont nem, amikor egy-egy kulturált vita lehetőségének megteremtése helyett ütőkártyákat használnak az emberek - nem csak velem szemben.

Ilyen ütökártyák lehetnek azok a mondatok, melyekkel kirekesztetté válnak az emberek a párbeszédből, az egyenlőség leple alatt lenézve a másikat véleménye miatt. Ez nagyon sokféleképpen megfogalmazható... ha az ember nem tudja a saját álláspontját érvekkel alátámasztani, általában mindig megjelennek az ütőkártyák.

Nem nézek le senkit, csupán próbálok rávilágítani azokra a gondolatokra, amiket máshogy látok, vannak álláspontjaim, amelyeket képviselek.

Éppen ezért nem értek egyet azzal, amit legutóbbi nekem címzett írásodban írtál:

"Beérem avval, hogy néhányan hozzáfűzték gondolataikat."

Akkor miért "vitaindítónak" szántad a kérdést? Erre akartam rávilágítani, de Te ismételten kikerülted a válaszadást.

Annak viszont örülök, hogy végre leírtad a saját álláspontodat. Úgy vélem, ezzel kellett volna kezdeni, mert így lettek volna egyenlőek a feltételek. Ha Te "vitaindítónak" szánod a bejegyzést, akkor fogalmazz meg egy álláspontot, amire tudunk reagálni.

"szimpátiát a legritkább esetben vált ki..."

Hadd kérdezzek ugyancsak... Miért kellene szimpátiát kiváltania egy-egy álláspontnak? Én azért fogalmazzak meg a saját álláspontomtól eltérő véleményt, hogy másnak szimpatikus legyen? Ez a "KÖZGONDOLKODÁS"?

A hozzászólásod többi tartalmával pedig egyetértek.

fenyo

  • Dátum 19/05/2019 22:43
Ha még szabad hozzászólni. Én abban látom a(z) (egyik) problémát, hogy pl. egy csalódás után a legtöbben begörcsölnek, és a hozzáállásuk a következő lesz:csak a „tökéletes” jöhet számításba. Persze szinte „hallani” ilyenkor, hogy mindenki (finoman) kikérni magának: ..én?! csak a tökéletest?! … na ne, ilyet ne feltételezzen már rólam senki. Pedig a valóság ez. Csak azért nem annyira szembe ötlő, mert AZ A TÖKÉLETES mindenkinél mást jelen, más szintet, más színvonalat. De az után a bizonyos (korábbi) csalódás -vagy bárhogy is hívjuk – után, olyan magasra kerül a léc, hogy szinte átugorhatatlan. És miért?? Mert már nem akarunk újra veszíteni! Mert már sok veszteni valónk van. Nem akarunk veszíteni szeretetet, nem akarunk veszíteni kötődést, esetleg egzisztenciát, vagy házat, autót, bankszámlát. Sőt, ami a legfontosabb; nem akarunk veszíteni gyereket. Ugye nem kell kifejteni. Bármennyire idillien megy végbe egy válás és az utána levők, valamennyire elveszíted a gyereked is.
És máris ott tartunk, hogy szinte teljes meggyőződéssel mondjuk:
„Sokat érek!”
„Sokat kérsz!”
Nagyon elfelejtettünk valamit! Lemásolni az Úr Jézust! Egy szintig megy, de utána megtorpanunk … feláldozni valami komolyabbat magunkból? Különösen úgy, ha közben a másik még ezt ki is használja? Na, ez abszolút nem megy a mai, mi világunkban. Ilyenkor ugye így szoktunk fogalmazni: hívő vagyok, de balek nem!
Mit tett értünk Jézus? …. Ehhez képest mi mit teszünk egymásért?
Pedig Ő ezt parancsolta nekünk:” Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért.”
Ehhez képest mi elakadunk már (pl.) egy kis engedelmességnél.

timola

  • Dátum 19/05/2019 18:23
kovacsadammate:
"Úgy gondolom, hogy az alapvető problémát az okozza, hogy Te magad sem saját véleményt osztottál meg, ezáltal nem biztosítottál egyenlő feltételeket ahhoz, hogy kialakuljon egy diskurzus. Gondolatokat, véleményeket vársz, ellenőrizhetetlen forrásmegjelöléssel...
Miért alakítod így?"

A probléma az, hogy mindenben problémát látsz ... A "diskurzus" vagy kialakul, vagy nem - nem lehet kierőszakolni.
Beérem avval, hogy néhányan hozzáfűzték gondolataikat :)
Amit megosztottam, annak a forrását én sem tudtam lenyomozni - jobb híján jeleztem, hogy honnan van.
Azt feltételeztem, hogy jól tükrözi a közgondolkodást, de akartam tudni, hogyan látják az olvasók.

"Amire Te gondolhattál, az egyfajta lelki stabilitás, anélkül nem is tud egészséges kapcsolat kialakulni." - Miért adsz mások szájába szavakat? Miért nem a saját véleményed írod le?"
Ha Pumori írta volna ezt, akkor elfogadnám...

"De majd "Jön Barzil és megvéd Téged tőlem, mert agresszor vagyok" c. történet, melynek a végére érvek nélkül ki leszek rekesztve a beszélgetésből. Már hozzászoktam ;) "

Egyetértek Barzil-al, kötekedsz. Értem én, hogy ez is a kapcsolódás egy formája, de szimpátiát a legritkább esetben vált ki.
Ha rám hallgatsz, evvel óvatosabb leszel a jövőben ....

A legjobban Moncherie hozzászólása tetszett :) Nem a befejezés miatt, hanem mert kreatívan, játékosan reagált.

Lacci48 hozzászólása rámutatott az önzésre, amit burkoltan megfogalmazott a párbeszéd.

Barzil részletesen kifejtette, mért nem működnek ma a kapcsolatok, köszönöm :)

Rumoka a kapcsolódás (lehetséges) motivációjára világított rá.

Én legalábbis így értettem.

Nem elefántcsonttoronyban lakom, nem, nem; az ajtóm nyitva áll minden építő kritika előtt.
Értelmetlen viták elől elzárkózom, mert sem a vitázó feleket, sem az olvasókat nem építi.

kovacsadammate

  • Dátum 17/05/2019 21:33
Mi a probléma a leírt véleményem tartalmával?

Barzil

  • Dátum 17/05/2019 20:09
Kovacsadammate, köszönöm, hogy megtiszteltél a bizalmaddal, s kontextus nélkül belémkötöttél. Azonban, Timolát nem kell megvédenem, meg tudja védeni magát. Rólad azonban valóban az a véleményem, - a hozzászólásaid alapján, - hogy csupán kötekedésekben szereted csillogtatni az intelligenciádat. Ha ugyan ez intelligencia. Szerintem csak kerüljük el egymást, - így bölcsebb,- s ha ezt be tudod tartani, ezért tisztelni foglak.

kovacsadammate

  • Dátum 17/05/2019 12:29
Kedves "timola",

Úgy gondolom, hogy az alapvető problémát az okozza, hogy Te magad sem saját véleményt osztottál meg, ezáltal nem biztosítottál egyenlő feltételeket ahhoz, hogy kialakuljon egy diskurzus. Gondolatokat, véleményeket vársz, ellenőrizhetetlen forrásmegjelöléssel...

Miért alakítod így?

Úgy gondolom azért, mert könnyebb az elefántcsonttoronyból szemlélni azt, hogy valaki a Te naplóbejegyzésedben más gondolataival vitatkozni próbál. Nincs semmilyen felelősség, mert ennek a végére nem a Te álláspontod lesz elfogadva vagy meggyőzve, hanem azé, akitől ezt az egészet bemásoltad, ezzel hülyére véve a hozzászólót.

A reakciókra pedig a következőket válaszoltad:

"Mennyire jellemzi a közgondolkodást a fenti idézet?" - Mit jelent számodra a fenti idézet?

"Mindenki önmagában értékes, megismételhetetlen, egyedi." - Akkor Te miért nem prezentáltad az önmagában értékes, megismételhetetlen, egyedi véleményed?

"Amire Te gondolhattál, az egyfajta lelki stabilitás, anélkül nem is tud egészséges kapcsolat kialakulni." - Miért adsz mások szájába szavakat? Miért nem a saját véleményed írod le?

"Nos - mint azt előrebocsátottam - nem az én véleményemet fogalmaztam meg ..." - Ettől függetlenül ellenőrizhetetlen a forrásmegjelölés.

"Pusztán szerettem volna tudni hogyan látjátok; van-e jelentős különbség nemenként, vagy lakhelyet, életkort, végzettséget figyelembe véve." - Véleményed szerint "van jelentős különbség nemenként, vagy lakhelyet, életkort, végzettséget figyelembe véve?"

"De elgondolkodtatóak voltak a válaszok ... köszönöm szépen" - Mire jutottál az "elgondolkodás" végére? Mert ez így ismételten egy üres frázis.

Szerintem ha ezekre a kérdésekre választ adsz, akkor lennének egyenlő feltételek.

De majd "Jön Barzil és megvéd Téged tőlem, mert agresszor vagyok" c. történet, melynek a végére érvek nélkül ki leszek rekesztve a beszélgetésből. Már hozzászoktam ;)

timola

  • Dátum 15/05/2019 17:41
Szívesen látlak a naplóimban, akkor is, ha nem értenél egyet velem. Úgy emlékszem, volt már arra is példa, mégsem tört meg a tisztelet és a bizalom közöttünk.
Lehet így is ... :)

Ha félreérthető volt, akkor elnézést ... kommunikációs "gap" - van ilyen :(

Barzil

  • Dátum 15/05/2019 17:05
...nem akartalak megsérteni, Csak kissé pontatlan, így félreérthető volt, amit írtál....megnyugodtam, a fejedben úgy tűnik, rend van. Azért remélem nem baj, hogy én is kifejtettem a témát, kicsit részletesebben, a naplódban... :D

timola

  • Dátum 15/05/2019 16:23
Egyenlő, mert szellem, lélek, test ugyanúgy, mint férfitársa. Elhívása, ajándékai, felelőssége van.
Női szerepek más funkciókat foglalnak magukba, mint a férfiaké; itt már fölé-alárendelt viszonyok vannak, a férfi feje a Krisztus, a nőé a férj. Házasságban. Engedelmeskednie kell, a férfinak meg szeretni őt, így működőképes a kapcsolat és betölti Isten tervét a házasságra, családokra vonatkozóan.
Én nem érzékelek ellentmondást.

Barzil

  • Dátum 15/05/2019 11:36
Timola, az utolsó hozzászólásod ellentmondásos.

"Szerintem Krisztusban férfi és nő egyenlő.
Az más kérdés, hogy a funkciók hierarchiájába be kell tagolódnunk, ha működőképes teste akarunk lenni a Fejnek.
Istenfélő nők akarnak engedelmeskedni. "

Ha férfiak és nők egyenlők, akkor logikus, hogy nincsenek kötelezve a nők az engedelmességre.

S akkor kinek is akarnak a feleségek engedelmeskedni? A Fejnek, tehát Istennek? Jó kiskapu, mert a férjeknek nem engedelmeskedve azzal ámítják magukat, hogy Istennek akarnak engedelmeskedni. De, egy analógiával megvilágítva, János apostol mondja: hogyan szerethetnéd Istent, akit nem látsz, ha nem szereted az embertársadat, akit látsz?! Ez csak önámítás! Erre mondom én: hogyan engedelmeskedhetnél Istennel, ha a férjednek nem tudsz?! Ez is csak önámítás.

Továbbá Pál elemzése, amit idéztél, nem releváns érv annak eldöntésében, hogy kell-e a nőnek engedelmeskedni:

"Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Tehát a törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg. De miután eljött a hit, többé nem vagyunk a nevelőnek alávetve. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. 27Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban."
Ez a Páli idézet a Krisztusban nyert hitre vonatkozik, hogy férfi és nő hite egyenértékű. Az egyenértékű hit viszont nem érinti az engedelmesség kérdéskörét. Az viszont annál inkább érinti, hogy Pál kéri, utasítja a feleségeket, hogy engedelmeskedjenek a férjeiknek:
Kolossé 3,18 "Ti asszonyok, engedelmeskedjetek a ti férjeteknek, a miképen illik az Úrban." De Péter apostol is erre utasítja a hívő asszonyokat:
"Hasonlóképen az asszonyok engedelmeskedjenek az ő férjöknek, hogy ha némelyek nem engedelmeskednének is az ígének, feleségük magaviselete által íge nélkül is megnyeressenek;

A Biblia szerint férfi és nő nem önmagukért teremtettek, hogy két egyenlő lényként önmagukért éljenek. Vagy Éva teremtetett Ádámért, vagy Ádám Éváért, én - önző módon nagyon lelkesen, - az előbbire tippelek.

A nőnek adott parancsolat, hogy engedelmeskedjen a férjének, azt jelenti, hogy nincs egyenlőség. Mert persze nem abban értjük az egyenlőséget, hogy férfinak is nőnek is tíz-tíz ujja van, hanem a hierarchiában, tekintélyben. S a Biblia értékrendjében ebben a vonatkozásban férfi és nő nem egyenlő.

A férfinak más a parancsolat: add oda az életedet a feleségedért. Ez sokkal nagyobb kihívás, s amikor a férfinak nem kell meghalni, akkor is meg kell halnia, a napi döntések során. Néha nehezebb egy férfinak egy Krisztus szerinti jó döntést meghozni, mint meghalni, mert a mi gyengénk a büszkeségünk.(mondok példát ha kéred) De az a tapasztalatom, hogy egy hívő férfinak nem esik nehezére azt a parancsolatot és komoly kihívást elfogadni, hogy adja oda az életét a feleségéért. Más kérdés, hogy mennyire tudja megtenni a mindennapokban, de gyakorolja magát ebben. Az viszont súlyos, hogy a keresztény nők elvi szinten sem hajlandók elfogadni a parancsolatot, hogy engedelmeskednjenek a férjüknek. S ha már elvi szinten nem fogadják el, akkor hogyan gyakorolnák magukat benne? Meggyőződésem, hogy nagyon sok keresztény házasság ezért megy tönkre.
Amióta van emberi történelem, létező jelenség, hogy a férfiak elmennek a honvédő háborúkba, s meghalnak az asszonyaikért. Nem olyan nehéz ezt egy férfinak természetes kötelességként elfogadni. S akkor miért olyan nehéz egy nőnek természetes kötelességként elfogadni, hogy engedelmeskedjen, s elfogadni, hogy az identitása, éppen ebben, s csak ebben tud kiteljesedni?

timola

  • Dátum 15/05/2019 06:29
Szerintem Krisztusban férfi és nő egyenlő.
Az más kérdés, hogy a funkciók hierarchiájába be kell tagolódnunk, ha működőképes teste akarunk lenni a Fejnek.
Istenfélő nők akarnak engedelmeskedni.
Ennyi.

23Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. 24Tehát a törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg. 25De miután eljött a hit, többé nem vagyunk a nevelőnek alávetve. 26Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. 27Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. 28Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. (Gal 3)

Tom28

  • Dátum 14/05/2019 23:43
A NŐ, - így kellett volna, két nagybetűvel. Röhej. Lehet olvasgatni a Bibliát, világosan meg van benne írva több helyen a nemek közti hierarchia, és kívánatos viselkedésrendszer. Lehet, hogy nem tetszik, de egy kis alázat nem ártana a férfiakkal szemben, és akkor talán lehetne találni harmonikus kapcsolatokat, mert az úgy nem fog menni, hogy én érek valamit, a balek meg tegye elém minden kincsét, és akkor talán meggondolom... Ha nem megy a művelet, még mindig lehet kiscicát, vagy kiskutyát venni.

timola

  • Dátum 13/05/2019 15:45
Nos - mint azt előrebocsátottam - nem az én véleményemet fogalmaztam meg ...

Pusztán szerettem volna tudni hogyan látjátok;van-e jelentős különbség nemenként, vagy lakhelyet, életkort, végzettséget figyelembe véve.
Még egy csomó mindenről lehetne beszélgetni ennek kapcsán, egyetértek Lacc48.

Nagyon kicsi a minta, így bármilyen következtetés kb légből-kapott.
De elgondolkodtatóak voltak a válaszok ... köszönöm szépen :)

Lacc48

  • Dátum 12/05/2019 22:21
Nő: "Nézd, felelősségteljes felnőtt életet élek.
Fizetem a számlákat, háztartást vezetek, bevásárolok,a gyerekeimet nevelem.
Mindezt egy férfi segítsége nélkül."
Férfi: Ok, ez mind szép és szükségszerű is egyben, de mi lesz akkor, ha majd kirepülnek a gyerekeid és egyedül maradsz?

timola, nagyon jó téma :) Ez a szituáció mindkét nem vonatkozásában megtörténhet, hiszen jómagam példájából kiindulva mindezeket én is felsorolhattam volna bárkinek, csak a végén, Mindezt egy nő segítsége nélkül...

Az már eleve nem jól indult, hogy a nő felteszi ezt a csúnya kérdést - "Mit hozhatsz te az életembe?" Ez bárkit elbizonytalanítana.
Inkább helyesebb lenne azon elgondolkodni, hogy mivel tudnánk egymás életét szebbé tenni?

timola

  • Dátum 12/05/2019 21:20
Pumori: itt a kapcsolati érzelmi biztonság van a fókuszban: férjem beéri velem, nem keres mást, elégedett kapcsolatunkkal - együttmaradunk, mert így jó nekünk.

Amire Te gondolhattál, az egyfajta lelki stabilitás, anélkül nem is tud egészséges kapcsolat kialakulni.

Optimista69: lehet, hogy nem vagyunk eléggé tájékozottak, nem feltétlenül felületesség

optimista69

  • Dátum 12/05/2019 20:23
Borotvaéles késekkel dolgozom.Sokan megnéztek. megfogtak, megcsodáltak jónéhányat közülük. Az acélra viszont ,amivel élezem őket, még senki nem volt kíváncsi.Egy jó acél HÁROMSZOR annyiba kerül mint egy jó kés .Mindenki értse úgy ,ahogy akarja.

Pumori

  • Dátum 12/05/2019 18:45
Jó. Ez afféle nyegle beszéd, vagyis évődés. -Sokat kérsz!( Nem vagy te akkora szám..., majd persze, töröm magam hogy jólérezd magad...) -Sokat érek!(Lusta vagy te fiam ahhoz hogy az én rózsámat megszagold...,)
Érzelmi biztonságot hogyan lehet mástól kapni, egyébként? Az nem magunkban alakul ki? Persze a körülmények hatására...
-Mit hozhatsz te az életembe?
Ez egy jó kérdés..., semmit. Köszönöm a nyilt kérdést...! Mondjuk jó rég kapcsolatban vannak a nők és a férfiak, de ez a kérdés csak azóta kérdés amióta a társadalomra lett háritva a gondoskodás a gyerekekről, ill.agépek annyi munkát átvesznek hogy helyt lehet állni egyedül is.

timola

  • Dátum 12/05/2019 14:47
Pumori, hogyan ütik egymást? kérlek, fejtsd ki egy kicsit bővebben, mert nem tudom követni a gondolatmeneted.

Mindenki önmagában értékes, megismételhetetlen, egyedi.
Rajta múlik, mennyire teljesíti ki azt, és kinek válik hasznára. Mások ellen fordítja, vagy elássa a kincseit, vagy kamatoztathatja - személyes döntése. Személyes felelőssége.

Pumori

  • Dátum 12/05/2019 13:59
"Vágyom a férfira, aki életem minden területén a tökéletességre ösztönöz.
Akitől megkaphatom az érzelmi biztonságot.

- Sokat kérsz!- mondta a férfi.

- Sokat érek! -válaszolta a nő."
Szerintem ezek a kijelentések ütik egymást. Talán egyénenként lehetne értelmezni hogy ki mennyit ér, de hogyan?
Mennyit tesz hozzá az én jólétemhez?Mennyi hasznot hajt a társadalomnak? Melyiknek?

Kapitany

  • Dátum 12/05/2019 12:45
Eddig csak lehúztak! Felemelővel még nem sikerült találkoznom...kivéve a Krisztust!

Avarcsiga
Jelenleg online

  • Dátum 12/05/2019 12:26
Elnézésed Moncherie hogy lemaradt az utolsó e.

Avarcsiga
Jelenleg online

  • Dátum 12/05/2019 12:23
moncheri:
Ott a pont, akár egy találkozás után, és némi szünet után is lehet forgató könyv. Kérdés hogy a mindkét fél képes felismerni ezt a csodát! Köszönöm az írásod megérintett.

Ha az saját illetve a másik elvárásaira tekintünk, nem látjuk a másikat igazán, így azt sem tapasztaljuk meg, hogy igen is képes/képesek vagyunk felemelni egymás szívét. Nem hisszük el, mert rossz helyre fókuszálunk. Egyikünknek sem, arra volna szüksége egy kapcsolatban, amit látunk, mert akkor abban az adott pillanatban, azok már régen ott vannak az életünkbe. Szívre van szükségünk, amit felemelhetünk, hogy felemeljen minket oda ahova tartozunk. Ez mindenkire igaz, helyzettől független.

timola

  • Dátum 12/05/2019 10:20
moncherie ... nahát ...:)
... tehetséges forgatókönyvírók rejtőzködnek közöttünk ...

:D

Rumoka: az ösztönzés szavunk szerencsére nem nógatást-noszogatást-piszkálást jelent, így szerintem nincs pejoratív felhangja.

Mennyire jellemzi a közgondolkodást a fenti idézet?

moncherie

  • Dátum 12/05/2019 09:18
...a beszélgetés egy lehetséges folytatása így zajlott:

- És mondd, akkor miért nem talalkoztál velem a hosszas netes ismerkedésünk után? - kérdezte a férfi.
A nő hirtelen meglepődött a kérdésen, gondolkodóba esett, majd így felelt: - Te voltál az? De hiszen másnak ismertelek ott, nem gondoltam volna, hogy Te voltál az.
- Látod, valóban sokat érsz, de csérebe nem adtál semmit. Többet jelentett számodra a keresés és a vágy illúziója, mint a megtalalás öröme. - mondta a férfi, majd hozzátette: - Ezek után mit vársz tőlem? Megkaphattad volna mindazt amire vágysz, de nem kellett, mert nem nézted ki belőlem, hogy megadhatom mindezt, hanem továbbléptél rajtam és a kecsegtetőbb lehetőséget kerested.
- Most mit tegyek? - kérdezte a nő magába roskadva.
- Ne tegyél semmit, tudom, hogy a vágyad őszinte volt. És azt is tudom hogy így is megérdemled, hogy szeresselek.

Rumoka

  • Dátum 12/05/2019 09:11
"Vágyom a férfire, aki életem minden területén a tökéletességre ösztönöz."
Valóban hasznos lehet, ha valaki szeretettel rámutat a gyengeségeinkre, és ezzel segít jobbá válnunk, de ha a fenti kívánság a krisztusi elfogadó szeretet nélkül teljesül, az bele tud kergetni egy beteges teljesítmény-kényszerbe.
Úgy gondolom, hogy egy gyerekeit egyedül nevelő nőnek/férfinek inkább segítő társra van szüksége, akivel megoszthatja az élet örömeit, bánatait, de annak terheit is...