Módszer persze nincs, csak néhány irányelv. Pl. nem engedem, hogy a magánytól való félelem hajszoljon. Jobb egyedül, mint rossz kapcsolatban. Nem vagyok hajlandó félni az egyedülléttől, mert nem én vagyok a házasságért, hanem a házasság van értem. Ha nincs házasság, én akkor is értékes és fontos vagyok. Tanulni kell azt, hogy az ember egyedül is boldog legyen, mert két boldog ember építhet csak boldog kapcsolatot. Aki egyedül depressziós, azt hiszi, hogy a társ a gyógyszer, de ez naív hit. A társ nem orvos, nem alkalmas arra, hogy kigyógyítson a depresszióból!
Ezekben az elvekben gyakorlom magam, ezt tanulgatom én is. Igyekszem kiteljesíteni a személyiségemet az egyedüllét idején, hangsúlyt teszek a jellemem csiszolására itt-ott a hiányos részeken, kreatív dolgokkal foglalkozom, stb .
Ha megismerkednék valakivel, s reményteljes a kapcsolat, akkor időt szabnék, hosszabbat, - legalább egy évet,- hogy megismerjem a másikat, mert idő kell hozzá, hogy a performance mögé lássak. Az ismerkedés időszakában mindenki hazudik, az őszinte ember is, de még a hívők is. Nem tehetünk róla, így vagyunk összerakva, s nem feltétlenül hazugság ez, mert amikor tesszük a szépet, abban az a vágy is benne van, hogy olyanok szeretnénk lenni, mint amit eljátszunk. Csak az a fránya rossz oldalunk ne lenne ott, amit szépen eltakarunk.
S ha már látom a leendő felem rossz oldalait is, lehetőségem van dönteni, hogy tudok -e együtt élni azokkal.
Ha viszont valaki úgy véli, hogy olyan hosszútűréssel van megáldva, hogy semmi nem lepheti meg, az ugorjon bele bátran hamarabb egy házasságba. Csak kitartson az a hosszútűrés...

Tekintsd meg Barzil adatlapját »

Hozzászólások


Barzil

  • Dátum 28/02/2018 21:18
Értékes gondolatok, köszönöm!

szenvedelyes_szenvtelen

  • Dátum 28/02/2018 20:44
"Viszont aki hervadhatatlan koszorúért küzd" - bocsánat, elírtam...

szenvedelyes_szenvtelen

  • Dátum 28/02/2018 20:41
Ez annyira jó módszertan, hogy senki nem tud belekötni, azért nincsenek hozzászólások :)
Már-már olyan érzés fogott el, mint egy Pál Ferenc könyvet olvasva.
Sajnos azonban nekem ez nem segít, mert teljesen szívből élek. Ha szeretetről van szó, az nálam mindent felülír. Érdekes (vagy éppen teljesen érthető) módon nekem ez a keresztem. Aki szeret másokat, azt nem sokan szeretik. Mert aki szeret, az azt is szereti, akit mások utálnak. És ezek a mások egy idő után kivetnek a köreikből. Ahol az érdek dominál, ott a "szerető ember" elszárad, elfonnyad, mint hőségben a vágott virág.
Aki szeret, és folyton ezen jár az esze, annak nem lesznek jó kapcsolatai a világban, nem fog igazán sok pénzt keresni, nem lesz sok szabadideje, nem fogja "önmegvalósítani" magát. Mert a szeretet cselekedetei idő- és energiaigényesek és a szeretet motiválta cselekvés nem önző és materialista értelemben nem célorientált.
Paradox módon párt is nehezen talál az ilyen. És ha mégis talál, de nem olyat talál, mint ő maga, azaz nem "szerető embert", akkor halálra van ítélve a kapcsolata. Mert a párkapcsolat érdekszövetség is. Ha a másiknak az érdekeit önzőség, telhetetlenség, szerzés motiválja, hiába minden.
Mindezt csak azért írtam le, hogy elmondhassam :), hogy a hosszútűrés, ha csak emberileg szólva is, de lehet végtelen. Pejoratív kifejezéssel mártírnak szokták hívni ma az ilyen hosszútűrő embereket. Aki sokáig tűr, annak torzulhat a személyisége, tehát ez semmiképp nem lehet életcél. Viszont aki nem hervadhatatlan koszorúért küzd, az sok mindent eltűr. Párkapcsolatban, családban, munkahelyen, társadalomban is.
Sokan "észbe kaptak" már ezek közül a mártírok közül. Ha ez túl jól sikerül, akkor ők lesznek a "legveszélyesebbek": a hajthatatlanul szenvtelenek. Könyörtelenek. Mert ők már tudják, hogy kell erősnek, kitartónak lenni. Csak éppen ők nem a szeretetben kitartóak, hanem a racionalitásban és az eredményhajszolásban. A profitmaximalizálásban - a párkapcsolatban is.
Cérnaszálon kell egyensúlyozni, hogy ne legyünk sem önzőek, szeretetlenül racionálisak éppen a szeretet kérdésében; de ne legyünk lépten-nyomon kihasználhatók, "lábtörlők" sem.
Örülök a bejegyzésnek, mert a helyes, racionális gondolatok segítenek mindenkinek. A tapasztalatlanoknak, a "bele nem gondolóknak" és persze a magamfajta érzelmeseknek is, hogy életben tudjunk maradni :)