Valóban Isten kegyelmében élünk?

Valakinek írtam, de annyira közérdekű, hogy kiteszem naplóba is:
"A kereszténység megfosztotta az evangéliumot annak központi üzenetétől, meghamisítva a Krisztusban kapott kegyelem lényegét. A témára rakódott hamis képzetek szinte ellehetetlenítik, hogy megismerjük Isten kegyelmét abban a mélységben, ahogy az megvalósult az ember megmentése érdekében a Krisztus megváltása által!
A kegyelem azért kegyelem, mert eltörölte a bűnt, s vele együtt a bűnösség érzését, s nem csak a múltbeli bűneinket, hanem azokat is, amelyeket holnapután fogunk elkövetni! Így attól sem kell félni, hogy holnap is vétkezünk, hiszen az életünk összes bűne miatt előre ki lett fizetve a büntetés a kereszten! S tudja Isten, hogy vétkezünk naponként,- sajnos életünk végéig így lesz, - s mégis szeret bennünket, ezzel együtt! Ha a magunk erejéből képesek lennénk bűntelen életet élni, többé nem volna szükségünk a kegyelemre! De Jézus azt mondta, hogy az ő teste étel, s az ő vére ital, s aki nem eszi a testét és nem issza a vérét, abban nincs szellemi élet! S Ő a vérét és testét a világ bűneiért adta váltságul, tehát enni az ő testét és inni az Ő vérét azt jelenti, hogy mindennap élünk azzal a kegyelemmel, amit a megváltás közvetít! Tehát soha nem jön el földi életünkben az a nap, amikor többé nem kell a kegyelem, mert már nem vétkezünk többé! Mindig, újra és újra, életünk minden napján bele kell merülnünk a kegyelembe, ezt jelenti Jézus felhívása, hogy együk az Ő testét és igyuk a vérét, hogy élet legyen bennünk! De miközben élünk ebben a kegyelemben, egyre jobban meg is gyűlöljük a bűnt, s a szívünkben többé már nem azonosulunk vele, még akkor se, ha beleesünk! Ez különböztet meg bennünket azoktól, akik nem ismerték meg a kegyelmet Krisztusban. Ők, amikor gonoszt tesznek, azzal szívből azonosulnak. Egy keresztény, ha el is követ bűnt, nem azonosul vele, tehát gyűlöli. S persze ez egy fejlődés, s egyre kevesebbet vétkezünk, de: ha pszichéből akarjuk a vétkes szokásainkat megszüntetni, akkor csak megerősödünk a vétkes szokásokban, mert ebben az erőlködésben valójában nem válik el a szívünk-szellemünk a bűntől. De, ha naponta átéljük Isten szeretetét a bűn miatti folytonos kegyelmezésben, akkor a szívünk el fog válni a bűntől, szembefordul vele, meggyűlöli, mert Istent sokkal jobban szeretjük. S ebben a folyamatban szentelődik meg a szívünk, ez a megszentelődés,(megszentelődés= elválasztódás) s nem pedig az, hogy nem vétkezünk többé."

Tekintsd meg Barzil adatlapját »

Hozzászólások


Barzil

  • Dátum 08/01/2019 08:50
Folytatás:
"Imádkozni tudok csak, hogy ennek az igazságnak a mélységet és teljességét megértsd, s akkor szabad leszel mindattól, ami a hiteddel kapcsolatban gyötör. Kétségektől, félelmektől bűntudattól. Mert az evangélium nem arról szól, hogy abba kell hagynod a bűnt, hogy az Atya a fiává fogadjon. Már rég a fia vagy, mint teremtett ember, s már rég visszafogadott téged akkor, amikor először igényelted a megváltást! S e státuszod alapján szeret, mert a fia vagy! S amikor az ember az Atyának ebben a kegyelmező szeretetében él, s ezt a napi vétkek ellenére folyamatosan átéli, akkor szép lassan megútálja, s önként elhagyja a káros dolgokat. Fordítva pedig nem működik: minél inkább ki akarjuk érdemelni az Atya szeretetét, - pl. a keskeny úton járással, - annál inkább távol kerülünk az ő szeretetének, s a kegyelmének a megértésétől és megélésétől. Pedig, - amint feljebb vázoltam, - csak a kegyelem naponkénti megélése által tudunk a bűnöktől megszabadulni, a pszichénk erődfeszítései által nem.
S még annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy Pál szerint kétféle evangélium van. Az egyik az, amiről én itt beszélek, - nevezzük ezt "a kegyelem általi megszentelődés evangéliumának", - a másik az, ami támadja azt, amiről én beszélek, s ezt pedig nevezzük "a törvény betartása általi megigazulás hamis evangéliumának". S persze hangzik mindenhonnan az a hamis evangélium is, ami támadja azt, amiről én beszélek. Ezt a kettős evangélium problémát Pál apostol a Galátziabelieknek írt levelében taglalja, csak más aspektusokból, érdemes tanulmányozni! S neked is döntened kell, hogy melyik evangéliumot választod, mert a kettő közül valamelyikre kell az egész gondolkodásmódodat felépíteni, mert mindkettőre ugyebár nem lehet, ugyanis teljesen ellentmondanak egymásnak. S ha jól döntesz, s a kegyelem evangéliumát választod, ne gondold, hogy könnyű lesz abban a gondolkodásmódodat felépíteni és megszilárdítani, mert az építkezés alatt folyton támadva vagy a hamis evangélium érvei által. Tapasztalatból mondom, mert már sok éve építkezek a kegyelem evangéliumára, s újra és újra meg kell erősítenem a falakat, a folyamatos "ágyúzás" miatt! Ha nem teszem, újra bekerülök abba a mókuskerékbe, amiben korábban én is szenvedtem. Ez a "törvény betartása általi megigazulás" mókuskereke. Sokan beleőrültek már ebbe a kereszténység történelme folyamán, persze csak azok, akik komolyan vették a hitet. A hitben felszínes embereket nem érinti ez a dilemma. Viszont, most az ágyúzás ellenére teljesen boldog vagyok a hitemben, szemben a korábbi mókuskerék állapottal. Isten áldjon meg mindenkit ennek a kegyelemnek a teljes megértésével, s mély kijelentésekkel mindezekről!"

Barzil

  • Dátum 08/01/2019 08:47
Ezt is most írtam valakinek, de sokaknak lehet megerősítő, ezért beteszem ide is, "hozzaszólva" a saját témámhoz:
"Alig felfogható, hogy Isten mennyire nagyon szeret bennünket, s ezt nem egy keresztény frázisnak szánom, hanem tényleg így gondolom, mert így tapasztalom. Mert az Ő szeretete nem függ attól, hogy mit tettél rosszul, mennyit buktál, mennyire vagy sikeres a keskeny úton, stb. Az Ő szeretete olyan mint egy Atya szeretete, a ki szereti a fiát akkor is, ha az éppen tékozol. Erről az Atyai szeretetről szól a tékozló fiú példázata, amivel Jézus tanított: (Lukács 15. 11-24)

"Egy embernek vala két fia.
És monda az ifjabbik az ő atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám eső részt! És az megosztá köztök a vagyont.
Nem sok nap mulva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék; és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt.
Minekutána pedig mindent elköltött, támada nagy éhség azon a vidéken, és ő kezde szükséget látni.
Akkor elmenvén, hozzá szegődék annak a vidéknek egyik polgárához; és az elküldé őt az ő mezeire disznókat legeltetni.
És kívánja vala megtölteni az ő gyomrát azzal a moslékkal, a mit a disznók ettek; és senki sem ád vala néki.
Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg!
Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened.
És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!
És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt.
És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam!
Az atyja pedig monda az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira! És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vígadjunk. Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott."

S a tékozló fiú nem azért ment haza, hogy "megtérjen", vagy a keskeny úton örömmel járjon, hanem hogy beálljon szolgának, hogy így részesüljön azokból a javakból, amelyek az apjának voltak, mert neki már ennivalója sem volt. Tehát nem valami nagy nagy szeretet motiválta, hogy hazamenjen, hanem csak az éhség! S mégis, az apja örömmel fogadta, pedig büdös volt és retkes és kiélt és a szemében a züllés utáni nihil. S tudod miért? Mert a fia volt. Nem volt más ok, csak a státusz. A fia.
S gyakran mi is így vagyunk, mint ez a kisebbik fiú, amikor Atyánkhoz a teremtő Istenhez közelítünk, szolgának akarunk beállni, mert vezekelni akarunk a bűneink miatt. S közben nem is tudjuk elképzelni, mennyire szeret minket az Atya!

Mi hitvány földi apák szeretjük a fiainkat akkor is, ha rosszak. Az Atya ne szeretne téged, aki különb a földi apáknál? S előre kifizette érted a váltságot, amikor még meg sem születtél? Hogy a bűneidnek a következményét ne kelljen elszenvedned, s hogy szabad légy mindörökre a bűntudattól! S csak annyit kell tenni, hogy elfogadod, s ezzel belépsz ebbe az elkészített kegyelembe! De sokjan még azután is kihárálunk belőle, miután már megízleltük. Az ok az evangélium eltorzítása és az emberi büszkeség. Utóbbira jól rávilágít ez a poén:

"Szörnyülködve hallja a rabbi, hogy egy fiatal zsidó éhen halt. - Egy zsidó nem halhat éhen! - kiáltja felindultan. - Miért nem jött el hozzánk, s miért nem kért alamizsnát? - Mert szégyellte, rabbi. - Na mondtam én, hogy egy zsidó nem hal éhen! - állapítja meg a rabbi. - Ez se az éhségbe halt bele, hanem a büszkeségbe!"

A teljesítmény annyira fontos számunkra, hogy ingyen elfogadni nagyon nehéz."

Barzil

  • Dátum 07/01/2019 21:09
Kriszti, jól mondod, valóban kegyelem megérteni a kegyelmet, s hozzáteszem, hogy a hitéletünk során egy fejlődés eredményeként értjük meg egyre mélyebben. Igen, visszanézve, szintjei vannak annak, ahogy Isten kegyelmét mind mélyebben megismertem. S nem az én érdemem a tanulás, hanem a kegyelem lényege, hogy ad, hogy azután még többet adhasson. S persze a naplóm nem mindenkinek szól, nem is várom el, hogy mindenki értse, de tudom, hogy sokan értik, - mint te is, - s nekik szántam megerősítésül.

Barzil

  • Dátum 07/01/2019 21:02
Rendben Marietta, béke porainkra! Persze Krisztus békéje. És a még élő porainkra.

Barzil

  • Dátum 07/01/2019 20:02
Kedves Marietta! Ha értelmes válaszod nincs, konfettivel ne szórd tele a naplómat kérlek! Tiszteletlenség, már elmúlt szilveszter. Betegyek én is ide 125 nem releváns igehelyet válaszként? Ha valakit cáfolsz, utána védd meg az álláspontodat érvekkel, s ne bújj bele egy idézetfelhőbe! Vagy ha nincsenek érveid, maradj a verseknél, mert amiket felteszel, azok valóban szépek.

Barzil

  • Dátum 06/01/2019 20:27
Kedves Marietta, ha így van, ahogy írtad, akkor hogyan fogsz megvígasztalódni, amikor legközelebb vétkezel. Pl. holnap? Vagy ha a holnapot kihagyod, akkor a követlező héten? De hogyan hagysz ki egy hetet, ha már ma este vétkeztél ellenem? A bejegyzésed ugyanis messze tisztességtelen. Ha figyelmesen elolvasod a soraimat, kitűnik belőlük, hogy nem a bűnöket akarom legitimmé tenni, s eszem ágában sincs megmaradni vétkekben. Ez a napló nem erről szól, hanem arról, hogy akiket ennek ellenére gyötör a bűntudat, s a félelem attól, hogy holnapután is vétkezünk, azok megnyugodjanak. S te pedig elferdíted a mondanivalómat, s azt állítod, hogy bűnös életvitelhez keresek igazolást. Csúsztatsz, tehát hazudsz, de megbocsátok.

Viszont Pál apostol, aki odaadóbb volt nálam, s gyanítom nálad is, saját magáról ezt mondja: (Róma. 7. rész)

21.Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem.
22.Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint;
23.De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban.
24.Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?
25.Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok.

Ha tehát Pál az odaszentelt élete mellett is folyton elesett vétkekben, akkor mennyivel inkább mi, a nem túl odaszánt életvitelünkben? S bizony, állítom újra, János apostollal együtt, hogy hazudik, aki azt mondja, hogy ő nem vétkezik folyamatosan. Minden nap vétkezel te is, Marietta, erre a fejemmel fogadnék, ha ez lehetséges lenne. S gyakran a dicsekvés, a gőg, a szeretetlen kárhoztatás, a pletyka, a hazugságok árnyalt formái, a restség, stb. azok a nem feltűnő bűnök, amelyektől némelyek szenvednek, s nem is veszik észre, mert pl. jó, vallásos családból származó farizeusok. De ezekkel a bűnökkel jobban ártásukra vannak a környezetüknek, mint azok, akik pl. alkoholisták, mert rossz gyerekkoruk volt. S egy magányos alkesz csak magát pusztítja, mégis kárhoztatják őt olyan jó, vallásos emberek, akik az ártalmatlannak vélt kis bűneikkel a környezetüket pusztítják.

Barzil

  • Dátum 06/01/2019 12:27
Pumori, én nem a bűnről elmélkedem, hanem a kegyelemről, amiben eltűnik a bűn. Az enyém legalábbis, s mindazoké, akik megértik a kegyelmet. Azok a keresztények, akik nem helyesen értelmezik a kegyelmet, bűntudat alatt élnek. Nekik is meg van bocsátva a bűnük, de, mivel nem helyesen értelmezik a kegyelem lényegét, a bűntudat gyötri őket. Ennél már csak az súlyosabb, amikor valaki azt állítja magáról, hogy ő nem vétkezik, az ő bűnük ugyanis megmarad. Jézus mondta azoknak a farizeusoknak, akik úgy gondolták, hogy a vallásosságuk által ők már igazak: (János evangéliuma9. rész 39-41)

"És monda Jézus: Ítélet végett jöttem én e világra, hogy a kik nem látnak, lássanak; és a kik látnak, vakok legyenek.
És hallák ezeket némely farizeusok, a kik vele valának, és mondának néki: Avagy mi is vakok vagyunk-é?
Monda nékik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad."

A farizeusnak nincs bűntudata, mert azt hiszi, hogy a vallásossága által igaz ember. Közben a helyzet az, hogy a bűnei nincsenek megbocsátva, ezért nagyon kellemetlen meglepetésben lesz része, ha csak magába nem száll. Az alázatos keresztény ember ezzel szemben rendszerint és újra és újra azt mondja, hogy "Uram, könyörülj rajtam bűnösön", mert tudja, hogy naponta vétkezik. Az ilyen ember bűnei meg vannak bocsátva: (Lukács evangéliuma 18 rész 10-14)

"Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő.
A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is.
Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek.
A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek! Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik."
Csak megjegyzem, hogy a vámszedő hazment, s továbbra is vámszedő volt, tehát lopott csalt és hazudott, minjt a vámszedők. Ergo újra vétkezett. (Biztosan nem volt elég lelkiereje még abbahagyni, s más mesterség után nézni.) Majd megint felment a templomba, s elmondta ugyanazt az imát, s megint megigazult. Ahogyan a farizeus is elment újra a templomba, s elmondott egy, a korábbihoz hasonló imát, s megint nem igazult meg: a bűnei megmaradtak!

Pumori, Te sosem vagy úgy, hogy eltökélted, hogy többé nem bántasz meg valakit pl. szóban, s azután mégis megteszed? Eltökélted, s mégis??? Tehát te is skizofrén vagy?
János apostol azt mondja, hogy aki azt állítja magáról, hogy nincs benne vétek, az hazudik.
S továbbra is kedvellek, hiába sértegetsz. Nem azért mert különb vagyok nálad, csak mert már hiányoznál, ha nem szólnál be folyton. :D:D:D

Pumori

  • Dátum 06/01/2019 11:53
Aha Barzil..., kár ennyit okoskodnod a bűnről! Vagy tudod hogy épp bűnt követsz el, vagy nem. Ha tudod és úgy is kegyelemről ábrándozol, nos az elég skizofrén állapot nem? Vagy elég lenne ha tudatosul bennünk hogy épp bűnt követünk el, de elhessegetjük a rosszérzést(elválasztódás, megszentelődés) és csináljuk tovább, ha nem ma akkor holnap?
Ha nem vagy tudatában hogy bűnt követsz el épp, na akkor remélheted hogy kegyelemben részesülsz..., ha épp valaki szembesit azzal hogy amit csinálsz az bűn.