Miért félnek a férfiak?

Miért félnek a férfiak? … Előre elnézést kérek, hogy „rácsatlakozok” Pumori naplójára -(09.08. Beszélgetés egy gyönyörű vénlánnyal) -, egy külön naplóval, de mivel ez már kissé más témát érint – és nem akartam Pumori témáját elterelni – jobbnak láttam így. A rácsatlakozás pedig azért vetődik fel, mert eredetileg ott akartam válaszolni Haninak.
Hani a naplóban nagyon felháborodott. Szíve joga, de szerintem megalapozatlanul. Valószínűnek tartom, a háborgása nem Barzil hozzászólásán alapult, hanem a benne lévő feszültségen az ilyen témával kapcsolatban, és kiengedte a gőzt.
Én most nem mennék bele mélyebben a felvetéseibe, mert Barzillal már ezt megvívták.
Egy dologra viszont felhívnám a figyelmét Haninak is! Egy korábbi naplójában(Mi a baj velünk? 09.01.) Hani megkérdezi (ezt írja):
„Sok profilt böngészgettem, mert nem csak társat találni jöttem. A leggyakoribb hiba, hogy az illető szinte semmit nem árul el magáról. Látszik, hogy nem veszi komolyan. Ismerkedni akar anélkül, hogy adna magából valamit, ami őszinte.
Milyen társat fog kapni egy ilyen nő vagy férfi? Milyen lesz így egy házasság? Vagy urambocsá, egy ismeretség? Milyen információ alapján választ egy ilyen ember? Ezt nem azért kérdezem, mert degradálni akarom őket, hanem mert nem értem. Ha valaki ezekre tud józanul és őszintén törődő választ adni, az érdekelne.
Nehéz a gyüliben is végignézni, ahogy emberek szinte csak azért járnak, mert azt hiszik, megoldódnak a problémáik, ha nem látnak a "szerelemtől". A párkapcsolat menekülés, hogy ne kelljen felnőni és szembenézni a valósággal. És ebben társra is találnak, majd mindkét fél sérülten távozik. Miközben Isten nem erre hívott ki bennünket a világból! Neki van egy örökkévaló terve. Mi meg homokba dugjuk a fejünket ahelyett, hogy az Ő szépségét csodálnánk...
Bocs a kifakadásért... Valahol végre őszintén ki akartam ezt adni magamból.
Szóval, ha van valakinek józan válasza, a pár sorral fentebb írt kérdésekre, az segítene megtalálni nekem a szolgálatomban a válaszokat. :)”

Ennél a naplódnál lebeszéltem magam a válaszról. Nem akartam, hogy bárki is provokációnak tekintse gondolatomat. De talán most érdemes lenne leírni, valamiféle választ a kérdésére.
Nos. A normális keresztény férfiak „félnek”. Akár idéző jel nélkül is írhattam volna. Gyorsan hozzáteszem; persze sok normális keresztény nő is joggal fél. De had szóljak most a férfiról, - a férfi amúgy is jobban ismeri a saját nemét, mint ahogy a nő is a saját nemét.
És hogy miért fél sok férfi. Szerintem sokan tudják ezt. Mert felerősödött a két nem között a verbális erőszak.
Hani, bocsánat de mivel benned merült fel ilyen „erősen” a kérdés (ami természetesen nem baj):
„Mi a baj velünk? …. Milyen információ alapján választ egy ilyen ember? Ezt nem azért kérdezem, mert degradálni akarom őket, hanem mert nem értem. Ha valaki ezekre tud józanul és őszintén törődő választ adni, az érdekelne.”

Had válaszoljak az idézeteddel:
„Honnan is tudhatnád, hogy egy nő manapság miért nem mutatja meg a gyenge oldalát? Sok nő számára ez egyenesen luxus vagy öngyilkosság lenne. Eltapossák kíméletlenül az olyan férfiak, akik nem ismerik a tiszteletet és ürítő bidéként néznek minden nőre, képtelenek elfogadni azt, hogy egy nő nem pusztán mosogatásra és "dugásra" való.”
„Nem beszélve arról a nőről, …. aki valóban nem pusztán a szemével és a nemiszervével néz,”

Még ha általánosítasz is – ami nem jó -, és ha vannak is olyan férfiak (és nők) akik „eltapossák kíméletlenül” a másikat, ….nos, ettől függetlenül vagy e mellett, A RENDES KERESZTÉNY FÉRFIAK ÉS NŐK ETTŐL MÉG FÉLNI FOGNAK. Szóval, mi a baj velünk? Az hogy agresszívak lettünk. Ezért félünk, és sokkal óvatosabbak vagyunk a kapcsolatokkal.
Én is szívesen meghallgatom a véleményeket.

Tekintsd meg fenyo adatlapját »

Hozzászólások


timola

  • Dátum 20/09/2018 19:18
Jozef, úgy látom, hogy a naplógazda és hozzászólok teljesen más dimenzióban vannak, mint te. Én legalábbis nem látok metszésvonalat a síkok között.

Előjelek nélküli a megjegyzésem ... Nehogy valaki félreértse, és megbántódjon

fenyo

  • Dátum 20/09/2018 16:38
Kedves Jozef,
Ha már elindítottam ezt a naplót, akkor, kicsit úgy érzem kéne valami támogatót írnom neked. Én merem remélni, hogy az olvasók nem legyintenek az soraidra, ugyan akkor bevallom neked, hogy számomra kicsit zavaros amit írtál. Lehet, hogy a hiba az én antennámban van, de – ha gondolod - légy kedves pl. elmagyarázni nekem a félelem fajtáit.
Üdv, fenyo

fenyo

  • Dátum 16/09/2018 22:24
Kedves Kriszti!
Bevallom – olvasva soraidat - nem tudok most hirtelen „okos” lenni felvetéseddel kapcsolatban. Sok igazság van abban amit írtál, mégis ha megpróbálok az igére támaszkodni, v. ez irányban keresni, akkor pl. Pál ezt mondja: „A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által.” Ez nekem azért azt is jelenti, hogy a hitre jutásunkban mégis van egy olyan folyamat, ami abban testesül meg, hogy meghalljuk Isten igéjét/Krisztus szavát, megértjük majd elfogadjuk az Ő áldozatát, átadjuk neki szívünket, és így jutunk hitre. És talán, egy elmélyült hit alapján tudjuk a szeretetet is helyesen alkalmazni. Ez azért egy tanulási folyamatot is feltételez. Itt mindig „bejön a képbe” a predestináció kérdése (az eleve elrendelés) is. Én kevésnek érzem magam, hogy bármit mernék továbbiakban kijelenteni ez ügyben. Amiket írtál az mind jó és igaz, de életem eddigi „tapasztalatai” azt mondatják velem, hogy FAIRY-nek is igaza van, amikor ennek folyamatát hangsúlyozta. Sokszor hosszú évek bukdácsolós tapasztalatai alapján értjük meg a szeretet lényegét.
Hátha FAIRY vagy más jobban meg tudná ezt válaszolni.

fenyo

  • Dátum 15/09/2018 10:06
Kedves Kriszti és fairy!
Mélységes tiszteletem mindkettőtök felé. Tényleg megörvendeztettétek a szívemet.
Köszönöm Krisztinek hogy újra kihangsúlyozta azt, ami a legfontosabb kell, hogy legyen életünkben a KRISZTUSI SZERETETET. És köszönöm fairynek, hogy olyan szépen megfogalmazta azt a valóságot, amit figyelembe kell vennünk. Azt, hogy a Krisztusi szeretetet bizony tanulni kell, és ehhez idő kell még a legjobbaknak is. Nekem is sok tanulni valóm van ezen a téren – pláne úgy hogy messze nem tartozok a jobbak közé. Egyrészt a Krisztusi szeretetben fejlődni és abban is, hogy mások helyzetét türelmesebben lássam - ki hol tart ezen az úton. Köszönöm fairynek a bizonyságtételt, és a bölcs gondolatok megosztását. (Bár, talán, sok mindent megértettem/megtanultam 40 évi (hitbéli) bukdácsolásom alatt, nagyon jó összefoglaló volt, véleményem szerint.)
Van egy olyan Istent dicsőítő ének, hogy „Az Úr csodásan működik …” Igen az Úr csodásan működik, és az emberi gyarlóságból is ki tudja hozni a jót, az építő növekedést.

Isten áldása kísérje életeteket.

fenyo

  • Dátum 14/09/2018 22:01
Had legyen itt egy egyszerű kis példa – mondjuk úgy finoman – a lelki „hadviselésre”.
Legyen az egyik szereplőnk X, aki ír egy dörgedelmes (privát) levelet Y-nak. A levelében jól beolvas Y-nak, kioktatja keresztény etikából stb. Y azért szívesen válaszolna, hogy talán nem minden úgy van, és bár X a gyűlöletét kihangsúlyozta, -úgy slussz-poénként levele végén – Y szívesen megnyugtatta volna, hogy a krisztusi szeretetet követve benne nincs harag, és testvéri szeretettel igyekszik tekint rá, mint másokra is – a vélemény különbségtől függetlenül. Az „akadály mindössze csak annyi, hogy X taktikai okból szándékosan nem olvassa el, nem nyitja meg a levelet; nehogy már esélye legyen Y-nak védekezni.
Audiatur et altera pars! - Hallgattassék meg a másik fél is! Mondja a latin … hát ….

Had zárjam stílszerűen,
Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták. (Máté 22: 37-40)

fenyo

  • Dátum 13/09/2018 09:47
Kedves naplóolvasók. Köszönöm a hozzászólásokat (számomra is építő volt). Azt hiszem külön is megköszönhetjük Krisztián őszinte beszámolóját (minden értékelést mellőzve).
Nem öncélúan indítottam a naplót, hanem mert ez a jelenség a hívő ember életében is egy olyan – sokszor álcázott – bűn, amivel nehéz megküzdeni, mind annak aki adja, mind annak aki kapja. Kárt pedig nagyon tud okozni a verbális erőszak, még akkor is, ha időnként elbagatellizáljuk. A bűntől/sátántól pedig érdemes félni, - vagy akinek jobban tetszik egy más szó- tartani.
József hozzászólása, gondolom az általános félelemre vonatkozott. Igen, a biblia is sok helyen említi, hogy ne féljetek (talán az egyik legszebb ige:”És monda az angyal nekik: Ne féljetek, mert íme hirdetek néktek nagy örömet, ..” Luk. 2:10 ; tudjuk a folytatást, az eredményt)
Egyébként a biblia, jelentős és erős férfiai is volt, hogy féltek (Mózes, Dávid, Józsué, Ézsaiás, Jákob v. Pál is). De itt más félelemről beszélünk.
A karakánsággal pedig nincs semmi probléma. Legyünk karakának, és tartsuk be az Isten igéjét. Az Isten igéje pedig így szól, „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.”

Pumori

  • Dátum 10/09/2018 22:11
De vajon miért lettünk agresszivebbek? A szüleink butasága? Engem még ugy tanitottak, a nálam korosabbaknak adjam át az ülőhelyet, de amikor a gyerekek nem adják át az ülőhelyet akkor bennem is megmozdul a vezérhangya..., miért nekem kellene átadni? Azután az udvariasság szabályai az ajtónál..., de ha nagyon fiatalnak engedek utat, nem is érti mi van. Egyre parasztabbak vagyunk de nem teljesen értem miért....
A németekről hallottam korábban hogy nem barátkoznak(idegenekkel), de látom már a romlást itthon is.
Más vélemény?

Hani

  • Dátum 10/09/2018 21:21
Kedves Olvasó!
Amennyiben egy határozott, karakán nő ijesztő számodra, sajnálom.
Amennyiben tényleg megijesztettem valakit a naplóbejegyzésben megismételt mondataimmal (félelemkeltésre így alkalmas ez az iromány is), akkor itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy BOCSÁNATOT KÉRJEK.
Valóban nem mindig mérem fel jól, hogy a nagy többség mennyit bír.
Még nem szoktam meg, hogy nem lehetek ennyire őszinte, mert nem otthon vagyok.
ELNÉZÉST.