Miért félnek a férfiak?

Miért félnek a férfiak? … Előre elnézést kérek, hogy „rácsatlakozok” Pumori naplójára -(09.08. Beszélgetés egy gyönyörű vénlánnyal) -, egy külön naplóval, de mivel ez már kissé más témát érint – és nem akartam Pumori témáját elterelni – jobbnak láttam így. A rácsatlakozás pedig azért vetődik fel, mert eredetileg ott akartam válaszolni Haninak.
Hani a naplóban nagyon felháborodott. Szíve joga, de szerintem megalapozatlanul. Valószínűnek tartom, a háborgása nem Barzil hozzászólásán alapult, hanem a benne lévő feszültségen az ilyen témával kapcsolatban, és kiengedte a gőzt.
Én most nem mennék bele mélyebben a felvetéseibe, mert Barzillal már ezt megvívták.
Egy dologra viszont felhívnám a figyelmét Haninak is! Egy korábbi naplójában(Mi a baj velünk? 09.01.) Hani megkérdezi (ezt írja):
„Sok profilt böngészgettem, mert nem csak társat találni jöttem. A leggyakoribb hiba, hogy az illető szinte semmit nem árul el magáról. Látszik, hogy nem veszi komolyan. Ismerkedni akar anélkül, hogy adna magából valamit, ami őszinte.
Milyen társat fog kapni egy ilyen nő vagy férfi? Milyen lesz így egy házasság? Vagy urambocsá, egy ismeretség? Milyen információ alapján választ egy ilyen ember? Ezt nem azért kérdezem, mert degradálni akarom őket, hanem mert nem értem. Ha valaki ezekre tud józanul és őszintén törődő választ adni, az érdekelne.
Nehéz a gyüliben is végignézni, ahogy emberek szinte csak azért járnak, mert azt hiszik, megoldódnak a problémáik, ha nem látnak a "szerelemtől". A párkapcsolat menekülés, hogy ne kelljen felnőni és szembenézni a valósággal. És ebben társra is találnak, majd mindkét fél sérülten távozik. Miközben Isten nem erre hívott ki bennünket a világból! Neki van egy örökkévaló terve. Mi meg homokba dugjuk a fejünket ahelyett, hogy az Ő szépségét csodálnánk...
Bocs a kifakadásért... Valahol végre őszintén ki akartam ezt adni magamból.
Szóval, ha van valakinek józan válasza, a pár sorral fentebb írt kérdésekre, az segítene megtalálni nekem a szolgálatomban a válaszokat. :)”

Ennél a naplódnál lebeszéltem magam a válaszról. Nem akartam, hogy bárki is provokációnak tekintse gondolatomat. De talán most érdemes lenne leírni, valamiféle választ a kérdésére.
Nos. A normális keresztény férfiak „félnek”. Akár idéző jel nélkül is írhattam volna. Gyorsan hozzáteszem; persze sok normális keresztény nő is joggal fél. De had szóljak most a férfiról, - a férfi amúgy is jobban ismeri a saját nemét, mint ahogy a nő is a saját nemét.
És hogy miért fél sok férfi. Szerintem sokan tudják ezt. Mert felerősödött a két nem között a verbális erőszak.
Hani, bocsánat de mivel benned merült fel ilyen „erősen” a kérdés (ami természetesen nem baj):
„Mi a baj velünk? …. Milyen információ alapján választ egy ilyen ember? Ezt nem azért kérdezem, mert degradálni akarom őket, hanem mert nem értem. Ha valaki ezekre tud józanul és őszintén törődő választ adni, az érdekelne.”

Had válaszoljak az idézeteddel:
„Honnan is tudhatnád, hogy egy nő manapság miért nem mutatja meg a gyenge oldalát? Sok nő számára ez egyenesen luxus vagy öngyilkosság lenne. Eltapossák kíméletlenül az olyan férfiak, akik nem ismerik a tiszteletet és ürítő bidéként néznek minden nőre, képtelenek elfogadni azt, hogy egy nő nem pusztán mosogatásra és "dugásra" való.”
„Nem beszélve arról a nőről, …. aki valóban nem pusztán a szemével és a nemiszervével néz,”

Még ha általánosítasz is – ami nem jó -, és ha vannak is olyan férfiak (és nők) akik „eltapossák kíméletlenül” a másikat, ….nos, ettől függetlenül vagy e mellett, A RENDES KERESZTÉNY FÉRFIAK ÉS NŐK ETTŐL MÉG FÉLNI FOGNAK. Szóval, mi a baj velünk? Az hogy agresszívak lettünk. Ezért félünk, és sokkal óvatosabbak vagyunk a kapcsolatokkal.
Én is szívesen meghallgatom a véleményeket.

Tekintsd meg fenyo adatlapját »

Hozzászólások


timola

  • Dátum 20/09/2018 19:18
Jozef, úgy látom, hogy a naplógazda és hozzászólok teljesen más dimenzióban vannak, mint te. Én legalábbis nem látok metszésvonalat a síkok között.

Előjelek nélküli a megjegyzésem ... Nehogy valaki félreértse, és megbántódjon

fairy

  • Dátum 20/09/2018 18:08
Kedves KissJozsef!

Én nem tudtam mit reagálni arra, hogy aki fél az nem férfi, mert nem értek vele egyet. A félelem egy érzés, ami bizonyos határig normálisnak mondható akár férfiról akár nőröl van szó. Van amikor azonban alaptalan vagy olyan mértéket ölt, hogy már nem nevezhető normálisnak.
Ez egy olyan eszköz a Sátán kezében, ami sokakat kötöz meg és tart rettegésben. De Jézus a szabadító, aki igazán tud segíteni ilyenkor.

Röviden ennyit gondolok erről. :)

fenyo

  • Dátum 20/09/2018 16:38
Kedves Jozef,
Ha már elindítottam ezt a naplót, akkor, kicsit úgy érzem kéne valami támogatót írnom neked. Én merem remélni, hogy az olvasók nem legyintenek az soraidra, ugyan akkor bevallom neked, hogy számomra kicsit zavaros amit írtál. Lehet, hogy a hiba az én antennámban van, de – ha gondolod - légy kedves pl. elmagyarázni nekem a félelem fajtáit.
Üdv, fenyo

Kriszti71

  • Dátum 17/09/2018 11:18
Fairy, Fenyő köszönöm. Legyen mindenkinek a hite szerint.

fairy

  • Dátum 16/09/2018 23:40
A tanulás témáról nekem a Máté 11:29 ugrott be egyből, amikor Jézsu mondja, hogy tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd és alázatos szívű vagyok. Jézus a tanítónk és az ő élete számomra egy olyan példa, amit mindennél jobban szeretnék követni. Sokszor elbukom azonban, de nem ostorozom magam érte, mert tudom, hogy Jézus felemel és bíztat, hogy hajrá menj tovább.

Én sem erőlködésre gondoltam itt és arra sem hogy a saját erőmből tegyem ezeket. Teljesen egyetértek Kriszti-vel.

A szelídség és alázat, meg szerintem a gyümölcsök is tanulandók. Van különbség a lélek ajándékaiban, amikor az enyém és megkaptam és a gyümölcsökben, amely egy érési folyamaton megy keresztül. Amikor megtértem és hátat fordítottam addigi életemnek elkezdtem tanulni ezt az új életformát: előtte nem tudtam megbocsájtani, nem tudtam bocsánatot kérni. De az új élet ezt megkívánta, és eleinte összeszorított fogakkal löktem oda, egy "ne haragudj"-ot mire Isten kegyelmével és erejével ez ma már könnyebben megy. És minden alkalommal szólt Isten, hogy gyermekem itt rendezni kellene valamit... :)

Mellesleg a megbocsájtás egy olyan dolog (ha már társkeresőn vagyunk) ami nélkül el lehet felejteni a párkapcsolatot, mert nem lesz életképes.

Én valahogy így gondolkozom...

fenyo

  • Dátum 16/09/2018 22:24
Kedves Kriszti!
Bevallom – olvasva soraidat - nem tudok most hirtelen „okos” lenni felvetéseddel kapcsolatban. Sok igazság van abban amit írtál, mégis ha megpróbálok az igére támaszkodni, v. ez irányban keresni, akkor pl. Pál ezt mondja: „A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által.” Ez nekem azért azt is jelenti, hogy a hitre jutásunkban mégis van egy olyan folyamat, ami abban testesül meg, hogy meghalljuk Isten igéjét/Krisztus szavát, megértjük majd elfogadjuk az Ő áldozatát, átadjuk neki szívünket, és így jutunk hitre. És talán, egy elmélyült hit alapján tudjuk a szeretetet is helyesen alkalmazni. Ez azért egy tanulási folyamatot is feltételez. Itt mindig „bejön a képbe” a predestináció kérdése (az eleve elrendelés) is. Én kevésnek érzem magam, hogy bármit mernék továbbiakban kijelenteni ez ügyben. Amiket írtál az mind jó és igaz, de életem eddigi „tapasztalatai” azt mondatják velem, hogy FAIRY-nek is igaza van, amikor ennek folyamatát hangsúlyozta. Sokszor hosszú évek bukdácsolós tapasztalatai alapján értjük meg a szeretet lényegét.
Hátha FAIRY vagy más jobban meg tudná ezt válaszolni.

Kriszti71

  • Dátum 16/09/2018 14:19
Kedves fenyő, írtad, „hogy a Krisztusi szeretetet bizony tanulni kell, és ehhez idő kell még a legjobbaknak is.” Tapasztalataim szerint ezt nem lehet tanulni. Nem tudom magamtól megcsinálni. A kulcs az, hogy közeledjünk Istenhez. Mindennap keressük Őt, töltsünk Vele időt, éhezzük és szomjúhozzuk az Ő jelenlétét. Isten maga a Szeretet. Ha telve vagyok Istennel, akkor telve vagyok Isten szeretetével is, és ez a szeretet kiárad mások felé is.
Isten áldása kísérje a Te életedet is!

fenyo

  • Dátum 15/09/2018 10:06
Kedves Kriszti és fairy!
Mélységes tiszteletem mindkettőtök felé. Tényleg megörvendeztettétek a szívemet.
Köszönöm Krisztinek hogy újra kihangsúlyozta azt, ami a legfontosabb kell, hogy legyen életünkben a KRISZTUSI SZERETETET. És köszönöm fairynek, hogy olyan szépen megfogalmazta azt a valóságot, amit figyelembe kell vennünk. Azt, hogy a Krisztusi szeretetet bizony tanulni kell, és ehhez idő kell még a legjobbaknak is. Nekem is sok tanulni valóm van ezen a téren – pláne úgy hogy messze nem tartozok a jobbak közé. Egyrészt a Krisztusi szeretetben fejlődni és abban is, hogy mások helyzetét türelmesebben lássam - ki hol tart ezen az úton. Köszönöm fairynek a bizonyságtételt, és a bölcs gondolatok megosztását. (Bár, talán, sok mindent megértettem/megtanultam 40 évi (hitbéli) bukdácsolásom alatt, nagyon jó összefoglaló volt, véleményem szerint.)
Van egy olyan Istent dicsőítő ének, hogy „Az Úr csodásan működik …” Igen az Úr csodásan működik, és az emberi gyarlóságból is ki tudja hozni a jót, az építő növekedést.

Isten áldása kísérje életeteket.

fairy

  • Dátum 15/09/2018 08:23
Fenyo elnézést kissé elkanyarodtam a témától...

Kriszti71 természetesen úgy van ahogy írod.
A krisztusi szeretet tanulása viszont időbe telik a legjobbaknak is. Szellemben újjá születtünk, de az időbe telik míg ez meglátszik lelkünkben és fizikai természetünkben.

Magam esetét említeném ezen a téren, nagy hívő buzgóságomban sokszor elfelejtettem az alázatot. Elfelejtettem, hogy a hitet ajándékba kaptam és nem a magam erejével fogok változni. Másokat pedig végképp nem én fogok megváltoztatni. Mindezek mellett én a szíveket se látom, egyedül Isten az aki látja mi van az ember szívében. Az ítélkezés, harag stb. ezért is veszélyes mert nem látom a miérteket. Így egy marad ezeket elengedni. Ezt is tanulni kell de csodálatos az az érzés, amikor kegyelemből sikerül egy ilyen lépést megtenni. Ez az igazi szabadság. :) Mert nem az vagyok, amit más gondol rólam, hanem az amit az én mennyei Atyám gondol rólam és rólatok. :)

Kriszti71

  • Dátum 15/09/2018 00:22
Kedves Fairy, én úgy gondolom, hogy az általad leírtak csak Krisztusi szeretettel valósulhatnak meg. Mert az Isteni szeretet türelmes, jóságos; az Isteni szeretet nem irigykedik, az Isteni szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. Az Isteni szeretet soha el nem múlik. 1 Kor. 13. Azaz az Isteni szeretet nem egyenlő az emberi szeretettel. Az Isteni szeretet tökéletes.

fairy

  • Dátum 14/09/2018 23:40
Nekem se X se Y viselkedése nem tetszik. X-é azért mert nem X dolga hogy kioktasson bárkit. Y-é meg azért nem, mert azt feltételezi X taktikázik. Én Z-vel állnék szóba legközelebb. :)

No de ezt a kis szösszenetet ma kaptam, talán idevág eg picit:

"Most megsértődtél?"
"Nem! De látni se akarom! Kikérem magamnak azt a stílust, ahogy beszélt velem! Most meg képes úgy járni-kelni, mintha mi sem történt volna! Már rég el is felejtettem (!), de azért nagy ívben kerülni fogom, amíg nem kér tőlem bocsánatot..."
Ismerős?

Könnyű megbocsájtani, amikor valaki töredelmesen bocsánatot kér tőled.
AKKOR NEHÉZ MEGBOCSÁJTANI, AMIKOR A SÉRTŐ FÉL ÉSZRE SE VESZI, MIT CSINÁLT, VAGY NEM HAJLANDÓ BOCSÁNATOT KÉRNI TŐLED.
Igazából nem is nehéz, hanem lehetetlen - a régi, romlott emberi természetünkkel.
De Jézus is épp így bocsájtott meg nekünk!
Mi, emberek, elszakadtunk Tőle, fellázadtunk Ellene, a mi bűneink miatt került fel a keresztre. És mit mondott?
"Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!" (Lukács 23:34)

JÉZUS AZELŐTT BOCSÁJTOTT MEG NEKÜNK, MIELŐTT MI BOCSÁNATOT KÉRTÜNK VOLNA TŐLE.
Na, ilyen a krisztusi természet.
Én ezt nem mindig tudom így megcsinálni. Többek között ebből is rájöttem, hogy nem vagyok Jézus.
Pedig nekünk is erre kell törekednünk. Én szeretnék Jézusra hasonlítani ezen a területen is!

Legyünk nagyvonalúbbak egymás felé.
Amíg itt élünk a Földön, sérelmek - bántások - mindig elő fognak fordulni, még jó emberek között is.
Hogy miért?
Egyrészt, mert csak Isten ismer bennünket úgy (Isten-)igazából.
Még a házastársunk és legközelebbi rokonaink, barátaink is félreérthetnek. Az pedig mindenkinek rosszul esik, ha olyat feltételeznek róla, ami nem igaz, ha annak látják, ami nem ő.
Azt se gondoljuk, hogy mi annyira egyenes, őszinte, egyértelmű emberek vagyunk, hogy az csak a másik hibája, ha minket félreértenek. Igaz, hogy itt a Földön mindannyian "tükör által, homályosan látunk" - azaz vannak sötét foltok, homályosságok az érzékelésünkben.
De az is igaz, hogy egyikünk se kommunikál tökéletesen, illetve mire a mondatunk eljut a hallgató füléhez, a Sátán megkavarhatja a szavak értelmét. Rossz élt adhat neki, mérget keverhet a hangokba...
Ezért is fontos sokat imádkozni a kapcsolatainkért, a kommunikációért, különösen azokkal az emberekkel kapcsolatban, akik az életünkre jó hatással vannak, akik szellemi emberek.
Tökéletes empátiával se rendelkezünk egymás felé. Nem mindig érezzük, hol a másiknál a határ, mi az, ami bántó és mi az, ami nem. Ami az egyiknek elmegy, az a másiknak nem biztos...

Mi a megoldás?
NE HAGYJUK, HOGY EGY SÉRELEM BELÉNK RAGADJON.
Tudom, ezt könnyű leírni, de néha borzasztóan nehéz meg is csinálni.
Pedig olyan ez, mintha haladnánk az autópályán, aztán - a sérelem hatására - egyszer csak átmennénk a leálló-sávba és ott egyesbe tennénk a váltót és úgy próbálnánk tovább haladni.
Amikor meg vagy sértődve valakire, az olyan, mintha egy szigonnyal lennél hozzákötözve ahhoz, aki a - vélt vagy valós - sérelmet okozta. Ne hordozd tovább magadban ezt a mérget!

ENGEDJ EL MINDEN VÉLT ÉS VALÓS SÉRELMET!
Még ha tudod, hogy tudod, hogy tudod, hogy neked van igazad abban a szituációban, akkor is - JÉZUSRA NÉZŐEN - engedd el!
Isten az Igazságos Bíró. Egy nap pedig úgyis minden világosságra fog jönni.
Hidd el, ha feladod a saját igazságod kiharcolását és átadod az igazságszolgáltatást Istennek, Ő - a maga idejében - igazságot fog tenni!
Valahogy így...
"Uram! A testvérem csúnyán bánt velem, szerintem ezt nem szabadott volna csinálnia, de ahogyan te is megbocsájtottál nekem, pedig abszolút nem érdemeltem meg, én is most megbocsájtok neki és elengedem ezt a sérelmet - akár vélt, akár valós!"
--

fenyo

  • Dátum 14/09/2018 22:01
Had legyen itt egy egyszerű kis példa – mondjuk úgy finoman – a lelki „hadviselésre”.
Legyen az egyik szereplőnk X, aki ír egy dörgedelmes (privát) levelet Y-nak. A levelében jól beolvas Y-nak, kioktatja keresztény etikából stb. Y azért szívesen válaszolna, hogy talán nem minden úgy van, és bár X a gyűlöletét kihangsúlyozta, -úgy slussz-poénként levele végén – Y szívesen megnyugtatta volna, hogy a krisztusi szeretetet követve benne nincs harag, és testvéri szeretettel igyekszik tekint rá, mint másokra is – a vélemény különbségtől függetlenül. Az „akadály mindössze csak annyi, hogy X taktikai okból szándékosan nem olvassa el, nem nyitja meg a levelet; nehogy már esélye legyen Y-nak védekezni.
Audiatur et altera pars! - Hallgattassék meg a másik fél is! Mondja a latin … hát ….

Had zárjam stílszerűen,
Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták. (Máté 22: 37-40)

fenyo

  • Dátum 13/09/2018 09:47
Kedves naplóolvasók. Köszönöm a hozzászólásokat (számomra is építő volt). Azt hiszem külön is megköszönhetjük Krisztián őszinte beszámolóját (minden értékelést mellőzve).
Nem öncélúan indítottam a naplót, hanem mert ez a jelenség a hívő ember életében is egy olyan – sokszor álcázott – bűn, amivel nehéz megküzdeni, mind annak aki adja, mind annak aki kapja. Kárt pedig nagyon tud okozni a verbális erőszak, még akkor is, ha időnként elbagatellizáljuk. A bűntől/sátántól pedig érdemes félni, - vagy akinek jobban tetszik egy más szó- tartani.
József hozzászólása, gondolom az általános félelemre vonatkozott. Igen, a biblia is sok helyen említi, hogy ne féljetek (talán az egyik legszebb ige:”És monda az angyal nekik: Ne féljetek, mert íme hirdetek néktek nagy örömet, ..” Luk. 2:10 ; tudjuk a folytatást, az eredményt)
Egyébként a biblia, jelentős és erős férfiai is volt, hogy féltek (Mózes, Dávid, Józsué, Ézsaiás, Jákob v. Pál is). De itt más félelemről beszélünk.
A karakánsággal pedig nincs semmi probléma. Legyünk karakának, és tartsuk be az Isten igéjét. Az Isten igéje pedig így szól, „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.”

Krisztian8405

  • Dátum 11/09/2018 04:03
Sziasztok. Szerintem őszintének lenni jó, legalább is az elmúlt másfél év tapasztalatai alapján. Az ember sok fölöslesges körtől kíméli meg magát és a másikat. Talán négy hölgyel ha szóba álltam ez idő alatt , a baráti beszélgetéseket nem sorolom ide. Már az elején eldöntöttem magamba és a szóba elegyedett hölgyekel is kölcsönösen megbeszéltük , sőt időközönként figyelmeztettük is egymást hogy ne térjünk el a megállapodástol, Isten ugyis tud rólunk mindent, ha nem megy a normális kommunikácio inább szakitsuk meg a dolgokat sürgősen békében. Az elsö itteni beszélgetés, ismerkedés nagyon jól ment épp lábadozoba voltam a nehézségeimböl, de szivesen elmondtam magamrol bármit aminek a hölgy örült. Kértem hogy az informáciokat ne teherként fogadja hisz úgyse ö oldja meg az adott terheinket. De szerettem volna hogy lássa a jelen valoságot. Azt tapasztaltam hogy teljesen nyugta van afelől hogy nem csapom be, de néha küszködött egy kis depresszioval a történeteim után amin meglepödtem hisz a segitséget sose embertöl vártam. Én szintén válaszokat kaptam sok kérdésre töle, igaz néha úgy kelett kicsalogatni, de szeretettel sikerült. A találkozók elötti héten kezdett frusztrált lenni sikerült beletenyerelnem a gyengeségeibe. Párat nagy nehezen bevallott, látva ingatagságát közöltem vele hogy ilyen lelki körülmények között felesleges találkozni. Mikor találkozott saját végességével hamar elviharzott , minden esetre elsőre jo tapasztalat volt hogy lehet rendesen kommunikálni szeretettel, de ha ez megreked akkor jobb mihamarabb békén hagyni egymást. A többi ismerkedésnél már könnyebben vettem a kanyarokat, föleg azért mert volt olyan aki döbbenetemre a gyengségeit kezdte el sorolni fedetlenül aminek nagyon örültem hisz egy irányado volt hogy hogy álljak hozzá és hogy segitsek neki. Sajnos viszont a lányka túl érzelmi volt és éreztem hogy ez miatt fontos dolgokat figyelmen kivül fog hagyni és elöbb leszakad alattunk a part mint hogy egy normális szintre eljussunk . Közbe akadt neki más és megkértem hogy arra figyeljen amerre a szive jobban húz ,csodálkozásomra még véleményt is tudott kérni tölem amire készséggel probáltam választ adni. Békében elbucsutzunk telefonon és örültem hogy nem engedtem az érzelmi viharainak. Amúgy egy drága, őszinte leány. Utána még két hölgyet sikerült itt megismernem, az egyiknek egyenes arányba csak annyit mondtam el amennyit ö adott magábol, itt nem tudtam többet kiengedni azonnal magambol ez volt az utolso általam kezdeményezett beszélgetés. Itt eldöntöttem hogy bezártam a kapcsolati célu ismerkedést. Miért is ne még aznap kapta egy uj levelet egy hölgytl aminek örültem, de már nem érdekelt az egész, telefont ragadtunk és örömmel beszéltem magamrol,nem számitott ki mit gondol rólam de sziveden osztottam meg a gondoatom bizva abba hogy valami értelmes utravalot kiragad a szavaimbol. Szóval van sokféle ember, nekem sikerült kifognom azért az őszinténbbeket , de mindig arra kértem Istent hogy a hazudozást stb kerüljük el egymás között. Szerencsére mikor már kezdett eröltettetség látszata bekuszni az ismerkedésbe, értelmesem azért sikerült mindig elszakadnunk egymástol. Ezek nem a megvetettség vagy alkalmatlanság , egyszerüen el kell fogadni hogy ennyi volt két ember közt a kommunikácioban. Van szimpla barát akit szivesem hivok alkalmanként de mindig jo egymásközt tisztázni hogy milyen céllal állunk szóba a másikkal. Az elsőnél még sírsz, a másodiknál picit még feszengsz, a többire meg már csak legyintesz és hálát adsz hogy egyáltalán normális embekbe botlottál, és esetleg hozzád is adtak valamit ezek a beszélgetések a csalodáson kivül. Bizzátok az Úrra az életetek , ne emberekbe reménykedjetek. A bizalmat elölegezzétek meg ,, a szeretet mindent hisz,, de ne éljunk vele vissza.

fairy

  • Dátum 10/09/2018 22:21
Szerintem félünk őszintének lenni. Félünk attól, hogy kiderülnek a gyengeségeink és nem utolsó sorban félünk szeretni. Mert, amikor az ember szeret sebezhetővé válik. És ahogy leírtam ezeket a sorokat az jutott eszembe, hogy akik Jézus gyermekei pont nem kellene, hogy ilyesmitől féljenek. :)

Pumori

  • Dátum 10/09/2018 22:11
De vajon miért lettünk agresszivebbek? A szüleink butasága? Engem még ugy tanitottak, a nálam korosabbaknak adjam át az ülőhelyet, de amikor a gyerekek nem adják át az ülőhelyet akkor bennem is megmozdul a vezérhangya..., miért nekem kellene átadni? Azután az udvariasság szabályai az ajtónál..., de ha nagyon fiatalnak engedek utat, nem is érti mi van. Egyre parasztabbak vagyunk de nem teljesen értem miért....
A németekről hallottam korábban hogy nem barátkoznak(idegenekkel), de látom már a romlást itthon is.
Más vélemény?

Hani

  • Dátum 10/09/2018 21:21
Kedves Olvasó!
Amennyiben egy határozott, karakán nő ijesztő számodra, sajnálom.
Amennyiben tényleg megijesztettem valakit a naplóbejegyzésben megismételt mondataimmal (félelemkeltésre így alkalmas ez az iromány is), akkor itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy BOCSÁNATOT KÉRJEK.
Valóban nem mindig mérem fel jól, hogy a nagy többség mennyit bír.
Még nem szoktam meg, hogy nem lehetek ennyire őszinte, mert nem otthon vagyok.
ELNÉZÉST.