169 év távlatából

Tegnap volt az iskolai megemlékezés az 1848-1849-es eseményekről.
A 6. osztályos diákokkal beszélgettünk az ünnepi viselet és a nemzeti dalaink fontosságáról.
Miért fontos vagy éppen nem az más ruhát felvenni egy ilyen megemlékezésre.
A tisztelet jele ez, mondták néhányan, míg a mások azzal érveltek, hogy a tiszteletet szép ruha nélkül is meg lehet adni.

Aztán a Himnusz és a Szózat értelmezése következett.
Elmeséltem nekik, hogy nekem ez előbbi szövege, üzenete 30 éves koromban ért el a lelkemig, utóbbi 10 évvel később.
Izgalmas volt látni, ahogy 10-11 éves gyerekek is elkezdték figyelni, mit is énekelnek ilyen alkalmakkor.
Hogy mit jelent nekik, pl. az Isten áldd meg a magyart, jó kedvvel, bőséggel, vagy a Hazádnak rendületlenül légy híve, ó magyar!

Vajon hányan értik és érzik e szavak fontosságát ma magyarként, amikor hallják, éneklik e sorokat?

Tekintsd meg Kalyiba adatlapját »

Hozzászólások


Rumoka

  • Dátum 09/10/2018 00:36
Köszönöm, Kedves Hani, hogy megosztottad velünk a megélt történeteket! :) Biztos vagyok benne, hogy az érintett gyerekek/családok számára ez volt az igazi Ünnep! :)

A Himnusz már említett sora mellett azon gondolkodtam még el, hogy vajon egy felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, vajdasági, burgenlandi stb. magyarnak melyik ország a Hazája, amihez hűnek kell(ene) lennie? Mi a véleményetek erről?

Kalyiba

  • Dátum 08/10/2018 22:59
Kedves Rumoka!

Teljesen egyetértek azzal, hogy a szociális háttér meghatározó lehet, és sajnos sok családot érinthet országunkban (is).
Nálunk szerencsére nem ez a helyzet.
De ettől függetlenül sem tisztem elítélni senkit. Amit írtam az ünnepi viseletről, azt nem is elvárásként fogalmaztam meg sem a gyerekeknek, sem a bejegyzéseimben.
Mindezt azért írom, mert talán félreérthető voltam.

Hani

  • Dátum 08/10/2018 19:18
Kedves Rumoka!
A felvetésed teljesen jogos.
Dolgoztam pár iskolában már.
Volt olyan, ahol a szülők az osztályból összedobták annak a kisfiúnak a ruháravalót, akiknek nem telt rá - és a kisfiú anyukája könnyek között meg is köszönt, bár ők nem ezért tették. Volt, amikor a portás néni az elhagyott, gazdátlan ruhákból öltöztette fel a kislányt, mert a szereplésre nem tudott felöltözni. Persze olyan is volt, hogy a pedagógus vett inget a ballagásra a diáknak, mert nem telt rá nekik - aztán az osztály megtudta, és a szüleik tudta nélkül összedobták a zsebpénzéből a tanárnak a rávalót! És ezek nem keresztény iskolákban történtek.
Nem csak a pedagógusok mutathatnak példát, hanem mi is megtehetjük. És láss csodát, van eredménye. :)

Rumoka

  • Dátum 07/10/2018 18:26
Kedves Kalyiba!
Egy ideális világban, ahol semmi akadálya nincs annak, hogy egy felnőtt vagy felnőtté válás útján levő ember a belső késztetése szerint cselekedjen, ez így gond nélkül működhet. De mi van akkor, ha ez a belső késztetés megvan, de annak külső megvalósítása (pl. anyagi) akadályokba ütközik? Ez eleve frusztrációt okoz mind a gyerekben, mind a szülőben. És ezt a frusztrációt csak fokozza, ha a tantestület nem tud felülkerekedni az iskola által előírt dresszkódon. Fenntartom, hogy egy tanár életreszóló példát adhat azzal, ha ehhez hasonló esetben használja az Istentől kapott bölcsességét, és kiáll a tanítványa mellett. Egy ilyen helyzet tökéletes lehetőség lehet a társadalmi szolidaritásra való nevelésre.
Ezzel természetesen nem a rebellis, anarchista, mindennel csakazértis szembemenő magatartást védem, hanem a szociálisan hátrányos helyzetben levőket. MO-n sajnos nem ritka jelenség ez. :(
Ha tanár lennék, mindenképpen megvizsgálnám, hogy az illető diák nem tudja vagy nem akarja-e ruházatával megtisztelni az alkalmat, mielőtt pálcát törnék fölötte.

Kalyiba

  • Dátum 07/10/2018 09:53
Kedves Rumoka és Hani!

Köszönöm szépen a gondolataitokat!
Sokáig gondoltam azt magam is, hogy "nem a ruha teszi az embert".
Nem a viselet miatt tisztelünk vagy nem tisztelünk valakit. Mai napig emlékszem, hogy örök lázadóként nem is féltem hangosan véleményt alkotni erről a környezetemben diákként majd kezdő pedagógusként.
Ma pedig úgy gondolom, hogy ez a kérdés két irányú.
Annak, aki képes érzelmileg is foglalkozni a tisztelettel, a tiszteletről, hogy neki, benne ez mit jelent, szerintem előbb-utóbb a belső igény is megjelenik, hogy ennek a külsőségekben is látszatát adja.
Annak, akinek pedig nincs ilyen kesztetése, ez egy jó lehetőség arra, hogy elinduljon a saját önismereti útján, és ezt szabad akaratból vagy megteszi vagy nem.
Ha igen, akkor az első gondolat fog megvalósulni, ha nem, akkor az ünnepi viselet valószínűleg mindig nyűg és külsőség marad.

Rumoka

  • Dátum 06/10/2018 22:06
Én is úgy gondolom, hogy nem feltétlenül a ruházaton múlik, belül ki mit érez. Adhatnak a gyermekre a szülei ünnepi viseletet, miközben a gyerek nem ismeri az ünnepi alkalom hátterét. És az is előfordulhat, hogy valaki azért nem öltözteti ünneplőbe a gyereket, mert a család nem engedheti meg magának, hogy évente új ünnepi öltözetet vásároljon a gyereknek. Biztos vagyok benne, hogy egy jó tanár felismeri, és tudja bölcsen kezelni az adott helyzetet.
A Himnusszal kapcsolatban számomra Isten mindenhatóságáról, hatalmáról ad bizonyságot, hogy a magyar nemzet a legkeményebb szocialista időkben is az Ő áldását kérhette minden alkalommal, amikor eléneklésre került. :) És ezen a fennálló hatalom sem tudott változtatni, mert nem kapott hozzá a felkért művésztől támogatást. :)
Szerintem fontosabb, hogy a gyerekek ezeket a bátor kiállásról szóló példákat megértsék és adott esetben kövessék, mint az, hogy mindezt milyen ruházatban teszik.

Viszont kíváncsi lennék, ki hogyan gondolkodik a Himnusz azon soráról, hogy "megbűnhődte már E NÉP a múltat, s jövendőt". :)

Hani

  • Dátum 06/10/2018 20:38
Kedves Kalyiba!
Gyönyörű a tanári hivatás. Manapság igen kemény is. :)
Jó dolog tanítani a gyerekeket a tiszteletről - hogy az öltözködésben is megjelenik. Ha szép ruhára nem telik, igen, lehet anélkül is tiszteletet adni. De a tisztelet megadása áldozat is. Ez egy társkereső oldal. Itt is meg lehet tapasztalni, milyen, ha tiszteletlenül közelednek az emberhez - ha nem őt, hanem azt akarják csak. Ahogyan tiszteletet fejez ki egy gondosan vasalt fehér ing - amit annak a kedvéért veszünk fel, akit megtisztelünk. Igen, kényelmetlen, de vállaljuk, mert tiszteltjük a másikat és azt akarjuk, hogy ezt tudja.
A Himnusz egy gyönyörű vers. Nagyon sok "keresztény" nemzet himnusza nem szól Istenről. Igazából a miénk se. Bár Istentől kérünk benne segítséget - és még Kodály sem volt hajlandó másikat írni helyette a szocialista rezsimnek - azért mégis a magyarokról szól. Az önsorsrontásról. A szolga-gondolkodásról. Jézus nélkül bűnhődni...
A szózat sokkal jobban tetszik. Sokkal több benne a valóság és sokkal többet elárul a valódi hazaszeretetről. Kicsit szentimentális, de a felelősséget igyekszik felébreszteni - és ezért tetszik.
Köszönöm a felvetést!
A tisztelet és a felelősség fontos tulajdonsága egy felnőtt embernek.