Szólíts csak Józsinak! 6.

Az öregasszony kárörvendő mosollyal közeledett a hátsó udvar felé. Amikor az ebédet kivitte, látta, hogy a fának alig a felét fűrészelték fel, és később azt is látta, hogy mindketten alszanak. Amikor meglátta a csinos farakást, tövében a két fáradt, ám diadalittas emberrel, a meglepetéstől szinte földbe gyökerezett a lába. A Vándor azonban odaszólt neki:
– A munkát elvégeztük, akár el is számolhatunk!
– Ó, késő este van már, ráérünk holnap reggel!
– Nem. – mondta a Vándor szokatlanul keményen. – Így szólt az egyezség: ha estig elvégezzük, minden öl fa után kapunk egy aranyat.
– Minek úgy sietni? Főzök egy jó vacsorát, és kinyittatom a tisztaszobát …
– Ne fáradjon, még ma este útra kelünk! Kérjük a pénzünket.
– De talán a társa maradna még; elég fáradtnak tűnik! Nem lenne kedve maradni még? – fordult Ádámhoz.
– Nem is tudom …
– Én még ma továbbindulok – mondta Józsi. – De te dönts belátásod szerint.
– Maradjon itt éjszakára, és reggel megalkuszunk! – mondta az öregasszony nyájasan. – Szükségem lenne egy emberre, aki irányítja a favágóimat, és te szorgalmas embernek tűnsz, fiam! Minden öl fa után kapsz két aranyat! – Ádám erősen gondolkodott; ha a puha ágyra, jó vacsorára és az aranyakra gondolt, szívesen mondott volna igent, de nem szívesen hagyta volna el a Vándort. Aztán eszébe jutott, hogy mennyit szenvedett egyedül a munkával. Végül döntött.
– Nem, nem hagyom el a barátomat. Megyek vele én is. – Józsi szemmel láthatólag megnyugodott. Az öregasszonyt viszont valami érthetetlen harag szállta meg.
¬– Ostoba! Azt hiszed, más jobban megfizet? Ha ezzel a csavargóval maradsz, éhen fogsz felfordulni az árokparton! Ha nálam maradsz, holtod napjáig jól élhetsz!
– Hogy miből élünk holnap, a mi dolgunk! – vette át a szót Józsi. – Nekünk elég, ha ma kifizeti a bérünket! 48 ölnyi aprófát hasogattunk fel, az 96 arany, levonva belőle két étkezést és egy éjjeli szállást, az 90 arany!
– Még mit nem! – rikácsolta az öregasszony. – 13 öl fám volt az udvaron, ki kérte, hogy felfűrészeljétek?! Egy öl fa egy arany! Nem fizetek többet 20 aranynál!
– Ide vele! – csapott le a Vándor. A vénasszony hirtelen ráeszmélt, hogy csapdába esett: kimondta, mennyit fizetne, ahelyett, hogy alkudozott volna.
– Most nincs nálam annyi! – próbált ravaszkodni.
– Hogyan? – kérdezte a Vándor csendesen, és kissé megemelte az egyik fejszét; kicsit próbálgatta a súlyát, kereste a fogást rajta. E közben nem nézett az öregasszonyra, de az mégis elértette a célzást. Kicsit kotorászott a szoknyája korcában, majd kivett egy erszényt, és leszámolt húsz aranyat a Vándor kinyújtott bal tenyerébe, miközben annak jobb kezében ott volt a fejsze. – Gebedj meg! – sziszegte az öregasszony. – Fogtok még verekedni a városi csatornában egy falat kenyérért! – a Vándor nem felelt, csak összezárta a markát.
– Nyugodalmas jó éjszakát, aztán nehogy a farkasok húzzák az altatót! – bökött az ujjával a kalapjához a Vándor, és sarkon fordult; Ádám követte.
Elhagyván a házat ráfordultak az országútra. Talán egy órát mentek a csillagfényes éjszakában, amikor a Vándor egyszer csak megállt.
– Na, itt van egy tisztás egy patak partján, kicsit beljebb az úttól! Gyere! – Ádám követte Józsit, és hamarosan elérték a tisztást.
– Most elosztjuk, amit kaptunk! – mondta Józsi. – Tartsd a markod! – Ádám kinyújtotta a tenyerét, és Józsi elkezdte a számolást. – Egy nekem, egy neked, egy neked, egy nekem… – és így tovább, míg leszámolt Ádám kezébe tíz aranyat. – Tedd el, a városban szükséged lehet rá, míg nem találunk valami munkát!
– Nem maradhattunk volna az öregasszonynál?
– Nem, az nem lett volna bölcs dolog. Láthattad, hogy át akart minket verni: nem fizetett annyit, amennyire számíthattunk, és ha nem fenyegetem meg, még azt sem fizeti meg, amit elismert. Mindenesetre azt akarta, hogy ott maradjunk; ha ott maradunk reggelig, akkor sem fizetett volna.
– Valóban bántottad volna, ha nem fizet?
– Ő mindenesetre erre számított.
– De honnan tudtad, hogy mégis fizetni fog?
– Volt már vele dolgom! Szerintem emlékezett is rám …
– Gondolod, hogy ha ott maradok, nem fizetett volna nekem?
– Többet fizettél volna a szállásért és az ételért, mint amit kerestél volna. Ma 13 öl fát hordatott az udvarba, mert azt hitte, hogy nem fűrészeljük fel időre. Holnapra akár 40 öl fát is hordatott volna a munkásaival az erdőből, van neki éppen elég fa is, ember is, és ha azt felaprítottad volna, megduplázta volna az adagot! Közben beköltöztetett volna a tisztaszobába, ötfogásos ebédet és vacsorát kaptál volna, míg el nem költöd minden pénzedet, és el nem adósít! – Ádám elsápadt, ahogy Józsit hallgatta. Józsi azonban elmosolyodott. – De az nagyon jólesett, hogy nem hagytál el.
(Folyt. köv.)

Tekintsd meg TanzerBerater adatlapját »

Hozzászólások


Sanya89

  • Dátum 14/03/2019 18:42
Csatlakozom az előttem szólóhoz. ;)

napkelet

  • Dátum 12/03/2019 19:52
Nagyon jó, várom a folytatàst. Köszönöm
Hogy felrakod. Áldjon az Úr!